„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” (Zsid 11,1).
Hogyan állapítjuk meg valamiről annak lényegét? Nap mint nap megtesszük ezt, hiszen e nélkül nem is élhetnénk. Olyasvalamit képzeljünk el, ami bár előttünk van, mégsem tapintható. Ilyen például a hang vagy a szín. Ha megvan a képességem a látásra illetve a hallásra, ennek segítségével a különben kitapinthatatlan lényeg valóság lesz. Példának okáért a sárga szín egészen valóságos, míg be nem hunyom a szememet. Akkor elveszíti valódiságát előttem, úgy tűnik, mintha semmivé vált volna. A sárga, látási képességem segítségével lett sárgává a számomra. Nemcsak maga a szín van jelen, hanem annak valódisága is a tudatomban. Milyen becses a látás adománya!
De nagyobb mértékben, mint a zene vagy a szín, örök és ezért igaz dolgok a Krisztusban reménylett dolgok; és én megkaptam azt az értékes képességet, hogy valóságnak foghatom fel ezeket. Ez a képesség az Isten Fiában való hit. Ez teszi lehetővé, hogy az isteni dolgokat igaznak éljem át. Amikor Isten hűségében bízom, ezt a hit igazolja és valóságossá teszi számomra, noha még csak remélem, anélkül hogy látnám.
Zsid 11.1 Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja. (EFO)