„Nem volt egyéb a ládában, hanem csak Mózes két táblája, melyeket ő a Hóreb hegyén tett abba" (2Krón 5,10).
A két kőtáblára írt törvény állandó bizonyság lehetett volna Isten népe ellen. Mivel képtelenek voltak megfelelni a törvény követelményeinek (v.ö. 1Sám 6,19), csak annak kárhoztatását és ítéletét érezték volna, ha a kőtáblák nem a frigyládába lettek volna bezárva. Készségesen elismerjük, hogy ez az aranyból és akácfából készült frigyláda Krisztust, Megváltónkat jelképezi. Nem csak azért, mert Ő az, aki közöttünk és Isten ítélete között áll, hanem mert Ő azért jött, hogy „betöltse" helyettünk a törvényt a maga személyében. Így ami a táblákra volt írva, többé nem ellenünk, hanem mellettünk szól.
Ezért van, hogy a bizonyság ládája egyúttal a szövetség ládája is. „Egy ióta vagy egyetlen pontocska sem múlik el a törvényből, amíg mind be nem teljesedik."
1Sám 6. 19 És megvert az ÚR a bétsemesbeliek közül némelyeket, mivel beletekintettek az ÚR ládájába. Mégpedig ötvenezer-hetven embert. És a nép gyászolt, hogy az ÚR ilyen nagy csapással sújtotta őket.