"Íme, én veled vagyok... mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam" (1Móz 28,15).
Itt Béthelben, Jákob elesett szellemi állapota ellenére sincs Istennek szemrehányó szava hozzá. Mi bizonyára alaposan leszidtuk volna Jákobot. Bár nyilván a szent Istennek sem tetszettek Jákob csalásai, mégsem korholta őt. Mit használt volna az? Jákob nem volt képes megváltozni, ezért Isten nem is buzdította őt erre! De ami Jákobnak lehetetlen volt, azt Isten megtehette. „El nem hagylak téged, míg be nem teljesítem..." Az Úr jól tudta, hogy szolgája nem vonhatja ki magát az Ő kezéből, és hogy az évekkel később Béthelbe visszatérő Jákob már egészen más ember lesz. „Íme, én veled vagyok!" Ez a mi vigasztalásunk!
1Móz 28.13-14 És íme, az ÚR állt rajta, és szólt: Én vagyok az ÚR, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. És annyi utódod lesz, mint a föld pora, nyugatra és keletre, északra és délre terjeszkedsz, és benned és magzatodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.