„Az pedig felelt neki: Bethuél lánya vagyok...Meghajtotta magát az ember, és imádta az Urat" (1Móz 24,24.26).
Látjátok, mit jelent imádni az Urat? Valami nehéz feladat előtt állsz, és tőle kérsz segítséget. Aztán minden úgy sikerül, ahogyan kérted. Ilyenkor egyszerűen csak örvendezel, hogy minden olyan kedvezően alakult? Esetleg - ami még rosszabb - hajlamos vagy saját képességeidnek, netán a szerencsének tulajdonítani az eseményeket? Ábrahám szolgájával nem ez történt. Őt nem ragadta el a dolgok szerencsés kimenetele. Még csak meg sem állt Rebekával beszélgetni. Habozás és zavar nélkül meghajtotta a fejét, és ajkáról ezek a szavak hangzottak: „Áldott legyen az Úr!" Azonnali válasza Isten útjainak magasztalása volt. Az események minden fordulatánál újabb alkalmat látott a magasztalásra. Akkor vagyunk az Úr igazi imádói, ha dicsőséget adunk neki, azonnal hálát adva mindenért, ami velünk történik. Mert Isten minden utunkat úgy rendeli, hogy szüntelenül dicsőíthessük Őt!