„Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél" (1Sám 10,8).
Saul a hit és az engedelmesség tekintetében próbáltatott meg. A 13. fejezetben leírt válságos helyzetben az volt a kérdés, tud-e várni Istenre? Ha az embert sarokba szorítják, és minden azt kiáltja, hogy tennie kell végre valamit, akkor jön a próbája annak, hogy testiek avagy szellemiek vagyunk-e. „Amíg hozzád megyek." Vajon számíthat-e ránk az Úr, hogy nem hamarkodjuk el a dolgot, amíg az Ő órája el nem jön?
A 15. fejezetben Saul Amálek megsemmisítésére kapott parancsot! De utóbb a juhbégetés elárulta, hogy feladatát csak félig-meddig hajtotta végre. Sokszor a kicsiny dolgok lepleznek le bennünket. Saul megpróbálta a jó és a rossz testiség közötti különbséget megítélni, vagyis valami „jót" találni az emberben, és azt Istennek felajánlani. Ez azonban nem pótolja az engedelmességet. Saul úgy gondolta, hogy ő tulajdonképpen végrehajtotta az Úr parancsát. Csalárdabb a szív mindennél! Saul vonalán nem is javítható. Istennek valami egészen mást, egészen újat kell kapnia. Olyan embert keres, aki félreteszi saját vélekedéseit, és teljesen elfogadja a mennyei kormányzást. „Elszakította tőled az Úr a mai napon az Izrael királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki jobb náladnál" (15,28).