„Gyorsan hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá!" (Lk 15,22).
Isten olyan gazdag, hogy fő gyönyörűsége az ajándékozás. Kincstárai olyannyira telve vannak, hogy fájdalmat okoz neki, ha visszautasítjuk az alkalmat, amikor elhalmozna kincseivel. A tékozló fiú hazatérésekor atyjának nem volt szemrehányó szava, és nem is faggatta őt a vagyon elherdálásáról. Csak örvendezett fia hazatérésén, és boldog volt, hogy ezentúl még többet ajándékozhat neki. Az volt az atya öröme, hogy odaadhatta végre a köntöst, a gyűrűt, a sarut, és lakomát készíttethetett. Bántotta őt, hogy idősebbik fiával nem tehette ugyanezt. Isten szívének szomorúsága, amikor mi magunk akarunk gondoskodni a dolgokról. Hiszen Ő olyan nagyon, nagyon gazdag! Az okoz neki örömet, ha engedjük, hogy adjon, és megint csak adjon nekünk. Ő örök ajándékozó és örök cselekvő kíván lenni. Bárcsak meglátnánk gazdagságát és hatalmát!
