„És amikor a felhő felszállt a hajlékról, az Izrael fiai elindultak" (2Móz 40,36).
Azokban a régmúlt időkben Istennek minden beszéde, melyet Izraelhez intézett, a dicsőség kerubjai közül indult ki. Így népének vezetése is ugyanezen dicsőség segítségével történt. Nappal felhőben, éjszaka tűzoszlopban jelent meg Isten dicsősége, Őmaga - és a nép elindult. Isten akaratának minden kinyilatkoztatása az Ő dicsőségéből indul ki, és ez számunkra is érvényes. Ha meglátjuk dicsőségét a dolgokkal kapcsolatban, akkor vezetését is felfedezzük. Kérdezed tőlem: „Ez Isten akarata, vagy az?" Kérdéssel válaszolok: „Ott nyugszik rajta Isten dicsősége?" Állapítsd ezt meg, és már nem kell semmire sem várnod. Mert maga az isteni dicsőség fejezi ki az isteni akaratot. A vezetés tehát egyszerűen az ennek való engedelmesség. Ahol Isten dicsősége megnyugszik, ott nem kell tovább keresnünk az utat.
