Kedves Látogatónk!
Ha nem hiszel Isten létezésében, azt kérdezném Tőled:
- minden "hitetlenségedben" el tudod-e fogadni (képzelni) azt a lehetőséget, hogy ha van Isten, akkor Ő meg tudna neked úgy mutatkozni, tudna olyant csinálni, hogy az neked személyes legyen, csak neked szóljon, szinte csak te értsed?
Ha el tudod fogadni ezt, akkor adj egy esélyt Istennek. Mondd azt, "Isten, (bár nem hiszem, hogy létezel), de ha mégis, személyesen szólíts meg, úgy, hogy megértsem belőle, hogy Te szólítottál!"
(Ha most azt mondod, miért kellene esélyt adnom Neki, miért nem csinálja meg magától, miért nem áll ide elém? Isten mindent megtehetne, DE! Az embert szabad akarattal teremtette - ez adja az ember igazi méltóságát. S ezt Isten soha nem lépi át (ha átlépné nem is volna igazi szabad akarat). Úgyhogy mindenkor nekünk kell engedélyt adnunk Istennek. Isten olyan, mint egy félénk kismadár. Távolban csipog, várja, hogy hívjad. Ha hívod, a válladra száll. Ha megrántod a vállad, vagy rászólsz elrepül. Nem haragszik meg - bármilyen durván is bánsz vele. Ha hívod már megint a válladon van, mintha mi sem történt volna, s ha engeded beszél hozzád.)
(olvasd el ezt is, és hallgasd meg az MHV dalát : Föld és ég gyermekei)
