Mi az írás értelmezését kiterjesztjük a prófétákra is
Luther és Kálvin - az Írásokat vették alapul (Sola Scriptrura),
de a szószerinti értelmezést nem terjesztették ki a próféciákra (uúgy allegórikusan értelmezték)
1. Interpretáció (értelmezés) aranyszabálya
Az Írás szó szerinti jelentése normális értelmet mutat, ne keress más jelentést,
hanem használj minden szót a természetes megszokott jelentésében,
hacsak a közvetlen szövegösszefüggés, vagy az alapvető igazságok,
más kapcsolódó idevonatkozó bibliai szakaszok fényében nem mutatnak világosan más irányba.
Normális olvasás és megértés, a szövegből kiderül a jelképes beszéd:
Próféciákra is igaz ez!
Mi számít szó szerint és mi átvitt értelemben (nyelvi képességeink alapján rájövünk erre)
Példa: „Megfogni valakit”. Megfogtalak; Felszállt a madár / felszálltam a buszra
Bibliában az eredeti kontextust kell megvizsgálnunk - nekik mit jelentett ez akkoriban
Mit jelentett akkoriban az adott szó/kifejezés - kortörténet
1Moz 1:12 jó és rossz tudásának fája - ez szó szerint értjük a fát
Rom 11:24 olajfa - ez átvitt értelműen használja, az áldásról beszél Pál,
hogy jut el az áldás az egyházhoz, ill Izrael hogy tulajdonosa ennek az olajfának
Mt 24:32 A fügefa itt fügefa (sokan Izraelt gondolják). Honnan tudjuk?
Innen: ugyan arról beszél Lukács - Lk 21:29-32 a többi fákat
Kontextus: pusztító utálatosság felállítása, arról a nemzetségről amelyik azt látja
Mt 24:32-35 Mk 13,28-31 lehet valami szó szerinti, és mégis lehet egy illusztráció része, mint itt.
Ha kiderül, hogy jelkép (szimbólum), akkor: nem a saját teológiám/elképzelésem alapján magyarázom!
(pl. Napba öltözött asszony = Szűz Mária << ez egy teológiai értelmezés, és rossz!)
Bibliában az asszony = jófajta/rosszfajta vallásosság képe, lehet Izrael képe
A szimbólumok jelentése a Bibliában 95%-ban következetes:
Hegy az mindig hatalmasság, uralkodó, vmi aminek ellenállunk (kivéve ha konkrét: Hóreb-hegy)
Kő = Krisztus
Csillag = 95%-ban angyalt jelent (Betlehemi Csillag lehet a sekina)
Első eljövetel próféciái szó szerint teljesedtek be - ez jó reménység nekünk a továbbiakra is
2. elv: A kettős megemlítés / hivatkozás törvénye
Az adott bibliai rész időben elhatárolható két eseményről beszél, ez
ez azonban nem derül ki a szövegből, csak más részek alapján
Zak 9.9-10 első és második eljövetelről beszél, de nem látszik a több ezer év távolság
Egyéb próféciákból látjuk, h az elsőt (Zak 9:9) belöltötte az első eljövetelével,
Másik példa:
Ézs 11.1-5
Ez nem azonos a kettős beteljesülés törvényével! (nem gondoljuk, h egy prófécia kétszer beteljesülhet!)
pl. szűztől való születés Ézs 7:14
- szokták mondani,h beteljesül Akház idejében, Ézsaiás saját gyerekére vonatkozik, akit magával vitt (Ézs 7:3 SeárJásub)
és mire megtanul Ézs 7:15-16 addig meg fog szabadulni az ország
Közelre (Izrael Akház idejében) és távolra mutató (Messiás) prófécia van itt.
Érthetetlen lenne, h vmi kétszer teljesedne be.
Beteljesedés elhúzódhat (pl. NNY 7 éves)
3. elv: A visszatérés, ismétlődés törvénye:
Bizonyos írásrészek kétszer írják le ugyanaz az eseményt, de a második leírás új információt is tartalmaz, az előző rész egy bizonyos pontját részletezi jobban
Példa: Ezékiel 38.1-39.16 prófécia Góg-Magógról, Izraelt megtámadják az utolsó időkben, úgy tűnik a 38 fejezet leírja, és a 39 újra (igaz, de bizonyos dolgokat jobban részletez)
Nem prófétikus példa a teremtés: 1Móz 1 és 1Móz 2 újra, részletesebben foglalkozik az emberrel
Jel 17 és a Jel 18 több részletet ismétel, összefoglal
4. elv: szövegösszefüggés (kontextus) törvénye
Egy szöveg a környezete nélkül csak ürügy valami más magyarázására (mint amit a szöveg tartalmaz)
Kinek íródott, akkor mit jelentett - figyelembe venni
pl: Mt 18:20 ketten v hárman összegyűlnek (EFO egységre jutnak) ... (2-3 igaz tanú, ítélet hozatal van kontext-ban)
Jóel 3:10 Sokat használt buzdító ige, pedig a szövegösszefüggésben Isten gúnyolja az ellene gyülekezőket,
akik az utolsó nagy csatára készülnek az armaggedoni hadjáratban Izrael ellen illetve személyesen Isten ellen.
Zak13,6 Ez nem a Messiásról szól, hanem a hamis prófétákról. ZaK 13:4-5
5. elv: Az első említés elve
Ha nem látjuk vminek a jelentését, akkor visszafelé kell haladni a szövegben, és keresni
Ézs 7,14 -nél visszamenni messzire
Nézzétek!… szül: Vagy: „Nézzétek! Ez a fiatal szűz terhes!”
Az ókori görög fordításban (LXX), amelyet Mt 1:23 idéz, szintén a „szűz” szó szerepel: „Nézzétek! A fiatal szűz terhes lesz…”.
Immánuel: Jelentése: „Isten velünk van”.
Az első említés elve ide megy vissza:
1Móz 3,15 leszármazottja: Szó szerint: „mag”. Itt még nem érthető (majd Ézs-nál).
A héber szó egyaránt jelenthet egyetlen, vagy sok-sok leszármazottat is.
6. Doktrinát csak apostoli levelekből készíthetünk (történelmi könyvekből nem szabad tant gyártani)
7. A Szentírás önmagát magyarázza (sensus plenior, analogia fidei), (segédtudományok csak segíthetnek)
A világosabb és érthetőbb, számos igehelyből kiindulva rájöhetünk a maradék kevés, nehezen érthető igehely jelentésére is. Figyelembe kell venni, hogy mit tanít a Biblia egésze.
8. a hívő olvassa a bibliát:
mindig azt gondolja, hogy saját magáról olvas, nem nézi a kontextust.
És nem veszi figyelembe, hogy mit tanít a Biblia egésze.
9. Kultúrális körülmények, bibliai földrajz, történelem, zsidó kultúra, kortörténet, nyelv - ismerete fontos (segédtudományok)
10. Ne a teológia rendszerünk, gondolkodásunk határozza meg, h hogyan értelmezzük a Bibliát
Az Írásmagyarázat (hermenautika) elveit az Írásban kell megfigyelni,
és az elveket csak utána lehet alkalmazni - nem fordítva.
Ne próbáljunk ráerőltetni egy szövegre dolgokat!
pl. ha azt hallja egy reform teológus, h 144ezer zsidó, akkor azt mondja, h ezek nem zsidók és nem 144e - mert allegórikusan gondolkodnak.
Jel 19 - ben 1000 éves királyság - azt mondják ez nem 1000 éves és nem földi királyság és már zajlik (mert a teológiai rsz-ük nem engedi meg, h jól értsék)
11. Műfajok: történet, példázat, allegória, hiperbola (túlzás)
12. Irásbeliség és szóbeliség különbözik
Hangsúlyok, irónia, túlzás,... nem mindig vehető észre
Nincsenek a B-ban gondolati határok (később lettek fejezet, vers határok)
13. Folyamatos fejlődés a kijelentésben (reveláció dinamizmusa)
Jézus által említett hibák:
1. Ne az Írásokban keresd az örök életet, hanem abban, akiről a Biblia bizonyságot tesz. Jn 5:39-40 Lk 24:27
hiba: amikor úgy olvassuk a Bibliát, hogy a végén nem rajzolódik ki előttünk Jézus Krisztus arca és nem megyünk hozzá;
2. Mt 22:29 nem ismerni az Írásokat, és Isten hatalmát
- nem fogadni el a teljes kánont,
- nem megérteni hanem hibákat keresni benne
hiba: amikor bizalmatlanul olvassuk a Bibliát, hibát keresve benne, és nem hiszünk az Isten hatalmában;
3. Mk 7:8-9 ne a hagyományokhoz ragaszkodj,
- ne a tudomány v. biblia kritika legyen az első
- mi bíráljuk-e Isten igéjét, vagy hagyjuk, hogy Isten igéje bíráljon bennünket.
hiba: amikor az emberi hagyományok alapján bíráljuk Isten igéjét, ahelyett, hogy a Bibliának engednénk, hogy bírálja a hagyományainkat;
4. Mt 23:23-24 Módszertani hiba a bibliaértelmezésben, ha nem vesszük észre a Szentírás súlyozását.
pl. szúnyog: tisztálkodási törvények (mára már nem fontosak), menta
teve: szeresd az Urat, evangélium, család,
A részleteket értelmezzük a nagy történetben.
hiba: amikor nem ismerjük fel a Bibliában a csomópontokat, legfőképp azt, hogy minden Krisztusra mutat.
A Jézus által említett négy hiba a bibliaértelmezésben tehát a következők: 1) amikor úgy olvassuk a Bibliát, hogy a végén nem rajzolódik ki előttünk Jézus Krisztus arca és nem megyünk hozzá; 2) amikor bizalmatlanul olvassuk a Bibliát, hibát keresve benne, és nem hiszünk az Isten hatalmában; 3) amikor az emberi hagyományok alapján bíráljuk Isten igéjét, ahelyett, hogy a Bibliának engednénk, hogy bírálja a hagyományainkat; és 4) amikor nem ismerjük fel a Bibliában a csomópontokat, legfőképp azt, hogy minden Krisztusra mutat.
(bővebben olvashatsz a https://bibliatanitasok.hu -n )
