A ma embere már mindenben kételkedik. Nagyon is el tudom képzelni, hogy valaki ezt mondaná (sőt találkoztam olyannal, aki ezt mondta):
"No és, ha nekem adta az Ő gyszülött Fiát, csak úgy és annak ellenére, akkor mi van? Itt állok életem romjai között, úgy érzem nincs jövőm, a múltam is elvesztettem, meghalt mindenkim, akit szerettem, güriznem kell, a betevő falatért naponta harcolnom kell - minek nekem ez az egész istenes dolog?! Nincs nekem erre időm!"
Igen, ilyen élettel már rég nem tudsz mosolyogni, sőt talán már sírni sem. De tudod mi történik, ha egyszer mégis magadhoz öleled Jézust?
Nem változik meg semmi, aki meghalt, az meghalt, és életed romjai között kell továbbra is élned. Aki nem szeret, talán továbbra sem szeret, aki haragszik rád, továbbra is haragszik, az élet terhe nem lesz könnyebb. De! Újra tudsz sírni és mosolyogni. És ez jelenti az életet.
Lehet, hogy külső körülményeid ezután sem változnak meg, minden marad a régiben. Ha minden nap hagyod, hogy Jézus (Isten) magához öleljen, szeressen, akkor azt veszed észre, hogy változol! És akkor már el lehet viselni. Újra tudsz mosolyogni, könnyezni tudsz a másik bánata fölött, a régi terhet most már összeroppanás nélkül, mosoly és könnyek között el tudod hordozni, mert Őáltala élsz. Nem te lettél erősebb, bátrabb, nem te lettél valami csoda-lény, hanem az Urad, Jézus Krisztus életet adott neked!
Comments