09.03 Pál dicsérete
1Tesszalonika 1,1-10
AZ ÜDVÖZLÉSEKET követően (1,1) Pál továbbmegy, hogy dicsérje a tesszalonikaiakat, és hálát adjon Istennek három szellemi jellemvonásért, amely bennük mutatkozott.
08.29 Teljesség Őbenne
Kolossé 2,1-11
AZ APOSTOL legnagyobb öröme az volt, hogy azt hallotta: gyermekei igazságban járnak. Számára ez a szellemi egészség és előrehaladás bizonyítéka volt. Hasonlóképpen figyelmeztet minket is, hogy járjunk Őbenne (6. v.). Ez a kifejezés azt jelzi, hogy minden tudatos tevékenységünk Jézus akaratának és helyeslésének körén belül van.
08.09 Jeremiás, a férfi
Jeremiás 1,1-5; 16,1-2.8-9
Még Jeremiás megszületése előtt történt, hogy Isten, előzetes értesítés nélkül lenyúlt a magasból, és a papot kijelölte prófétájául. Jeremiásnak nyugtalan politikai körülmények között kellett szolgálnia Istent, ami megmagyarázza, miért parancsolta meg neki Isten, hogy ne házasodjon meg, 16,2, és be se lépjen lakodalmas házba, 16,8. Isten kevés emberének volt része keserűbb tapasztalatokban, mint Jeremiásnak. Vérrokona elárulta, szülővárosának emberei pedig az életét fenyegették, ha folytatja nemkívánatos jövendöléseit, 11,21.
07.26 Jób (2)
Jób 1,1-5
Jób könyvének bevezetése, az 1. és 2. fejezet, a befejező résszel együtt, 42,7-17, elbeszélés. A könyv magja, a 3-42,6 nagyrészt lírai (költemény jellegű). A könyv Jób helyzetével kezdődik, és négy nagy megállapítást tesz az ő ragyogó jellemével kapcsolatban, 1,1.
07.17 Szanballat és Tóbiás, az ellenség
Nehémiás 2,10.19-20; 3,33-35; 4,1-3; 6,1-14; 13,28
Tanulmányozásunk elénk állítja azokat is, akik ellenezték Jeruzsálem falainak újjáépítését. A Horonból való Szanballat társaival együtt szüntelen harcolt, hogy akadályozza és rombolja Nehémiás munkáját. Olyan nemzetből származott, Moábból, amely esküdt ellensége volt Izráelnek. Minden lehetséges eszközt felhasználtak az ellenállásukhoz. Szanballatban annak a könyörtelen nyomásnak a képét látjuk, amelyet a Sátán gyakorol azokra, akik arra törekszenek, hogy Isten munkáját végezzék.
02.21 Mózes állhatatossága és ítélőképessége
2Mózes 33,5-7; Zsoltár 106,7-29
Mózes nagy állhatatossága főleg az egyiptomi fáraóval valamint az Izráel népével szembeni magatartásában nyilvánult meg.
02.06 Rúben
1Mózes 29,32; 30,14; 35,22; 37,21-30
Jákob legidősebb fiát kezdetben jó embernek ismertük meg, mert megpróbálta Józsefet megvédeni a gyűlölettől, a többi testvér gonosz szándékától, hogy később kiszabadítsa és biztonságban visszaadja apjának, 1Móz 37,27-30. Úgy tűnik, őszintén elkeseredett, amikor felfedezte, hogy a testvérek eladták Józsefet az izmaelitáknak. Később meggyőződött bűnének rettenetes voltáról, és arról, hogy ennek a bűnnek a következményei visszaszálltak a saját fejére az Úr munkája nyomán, 1Móz 42,22.
04.04 A bizalmatlanság határai
Jézus itt nem feddi tanítványait. Hitük valódi volt, de meg volt zavarva; a valóság tényei közepette nem működött. A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz. Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben. Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben.