Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
12.04 Timóteus jelleme (1)
2Timóteus 2,1-26
Pálnak Timóteushoz írt levelei nemcsak a köztük lévő egyedülálló kapcsolatot tárják fel, hanem Timóteus néhány jellemvonását is. A 2Tim 2-ben hét képet látunk a sokoldalú hívő emberről, amelyeket Pál Timóteusra tud alkalmazni.
Az 1. versben Timóteust "fiamnak" nevezi. Mint fiú, erős lehetett Isten számára, de csak "kegyelemben, amely van Krisztus Jézusban". Minden egyéb áldás a "közösségnek" az alapján nyugszik, mivel Isten fiaivá lettünk.
09.20 Filep az apostol
János 1,43-45; 6,5-7; 12,21; 14,8-11
Filep (Fülöp) a galileai Betsaidában élt, és egy napon "megtalálta" az Urat, aki hívta, hogy kövesse. Ezt meg is tette. Itt egyszerű elhívás történt a hitre és a tanítványságra, valamint hitbeli bizalomra. Alig hogy hitt, megkeresett másokat. Lelkesen beszélt Natanaéllel. Elfelejtve, hogy az Úr találta meg őt, ezt mondta: "Megtaláltuk Őt", azt a valakit, akit Mózes és a próféták megígértek, Jézust, a József fiát. Eddig rendben is lenne, de aztán hozzátette, hogy "Názáretből". Ez Natanaélnek lehetőséget adott a bíráló kifogásra.
09.05 Timóteus látogatása Tesszalonikában
1Tesszalonika 3,1-13
PÁL FOLYTATJA, hogy bemutassa együttérzését a tesszalonikaiak szenvedésével (3,3-4), de azt mondja, hogy senkit se lepjenek meg ezek a nyomorúságok, mert a keresztyén számára normális dolog üldöztetést szenvedni (Jn 15,20). Korábban is figyelmeztette őket arra, hogy megpróbáltatást fognak szenvedni, így nem érkezhetett az meglepetésként. Ilyen szenvedések azonban azt eredményezhetik, hogy némelyek feladják, és ekkor Pál munkája hiábavalóvá válik (3,5).
07.25 Jób (1)
Jób 1,1-5
Lehetséges, hogy Jób könyve a legrégibb könyv, amelyet a Szentírás tartalmaz, és lehet, hogy a legrégibb az egész világon. Az egyik legősibb problémával foglalkozik: Miért szenved az igaz ember? Az igaz Jób szenvedésének titka eszünkbe juttatja azt a valakit, aki nagyobb, mint Jób, aki szenvedett, "mint igaz, a nem igazakért", 1Pt 3,18. Sokan úgy gondolják, hogy Jób magas kort ért meg, Jób 42,16 még Ábrahám ideje előtt, és a történetet Mózes 1. könyve 11. és 12. fejezete közé helyezik. Az özönvízre utalás történik a 22,15-17-ben.
07.14 Nehémiás megpróbáltatása
Nehémiás 10,19-20; 4,1-3.10-23
Nincs olyan munka az Úrért, amely megmenekülhetne valamilyen mérvű ellenállástól. Nehémiás és emberei hamarosan bizonyíthatták ezt. A Sátán ellene fog állni bármilyen munkának, amely Isten érdekeit szolgálja. Nagyon gyakran azonban Isten szolgáinak igazi jellemét a megpróbáltatás időszakai hozzák elő. Ma azt fogjuk látni, hogy az ellenállás sokféle forrásból és embertől származhat. Isten munkája sokféle próbának van kitéve, a nyílt szembenállástól a kifinomult fortélyig. "Vigyázzatok és imádkozzatok", mondja az Ige.
11.05 Szenvedésének részese
Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire.
11.04 Szabadulás a börtönből
Jeremiás 38,1-28
JEREMIÁS SZOLGÁLATÁNAK EGYIK legszomorúbb vonása volt, hogy miközben az Úr üzenetét hirdette, indítékait annyira félreértették. A Júda és Babilon közti végső kimenetelt illetően az ő szava megbízható volt. „Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tűzzel." A másik lehetőség a teljes pusztulás volt, 17-18. v.
10.31 A hit megítélése
Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned.
10.04 A látomás és a valóság
Köszönd meg Istennek, hogy látást ad arra nézve, mivé kell lenned. Megláttad, de még nem érted el. Amikor lent vagyunk a völgyben, - ahol próbára vagyunk téve, hogy a választottak közé tartozunk-e, - innen a legtöbben közülünk visszafordulnak. Nem vagyunk felkészülve azokra az ütésekre, amikre szükség van, hogy kiformálódjék a látás szerinti lényünk. Megláttuk, hogy nem vagyunk azok, akikké Isten akar tenni, de engedjük-e, hogy Isten "az igazi formára és használatára kovácsoljon"? Az ütések mindig hétköznapi módon és közönséges emberek által érnek bennünket.