„Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítélet valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket," Zsidók 10,26-27
Az Újszövetségnek ez az Igéje rendkívül nyugtalanítja a komoly, érzékeny lelkiismeretű keresztyéneket. Végiggondolják a következőket: előttem van a kísértés. Pontosan tudom, hogy vétkezem, ha engedek neki. Tudom, hogy nem kellene, mégis megteszem! Így tehát szándékosan engedetlen vagyok. És akkor már elveszítettem az üdvösségemet!?
Ez a probléma abból adódik, hogy ez a két vers ki van véve az összefüggéséből, és így olyasmit jelent ki, amit sohasem akart mondani. A szövegösszefüggésben az elszakadásról van szó, azok bűnéről, akik egy ideig azt állítják, hogy ők hívők, de azután elvetik keresztyén hitüket, és általában azonosulnak egy olyan rendszerrel, amely nyíltan harcol Krisztus ellen. Ilyen szakadárról írja a 29. vers: „Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem szellemét megcsúfolja." Elkeseredett szembefordulása Krisztussal azt bizonyítja, hogy az ilyen ember alapjában véve nem született újonnan.
Tegyük fel, hogy valaki hallja az evangéliumot, és a keresztyén hit mély benyomást gyakorol rá. Elhagyja atyái hitét, és mintegy fölveszi a keresztyén címkét, anélkül azonban, hogy valósággal megtért volna. Csakhogy azután üldöztetés kezdődik, és az illető gondolkodóba esik, vajon valóban akarja-e, hogy keresztyénnek tartsák. Végül elhatározza, hogy visszatér régi vallásához, és ezt is teszi. Ezzel kimutatja, hogy Isten Fiával szemben közönyös, megveti az Ő vérét, amit a bűnösökért kiontott. Az ilyen embert nevezzük szakadárnak. Tudatosan és szántszándékkal visszatért a bűnbe.
Az igazi hívő sohasem járhat ezen az úton. Elkövethet más bűnöket, amelyekről pontosan tudja is, hogy bűnök. Még azt is megteheti, hogy erőszakot tesz lelkiismeretén. Ezek súlyos dolgok Isten szemében, és nem mondhatjuk azt sem, hogy az efféle magatartás könnyen menthető. De az ilyen ember még mindig bocsánatot nyerhet, ha megvallja és elhagyja bűnét. Nem így a szakadár ember. Rá nézve érvényes az ítélet, hogy most már nincs többé bűneiért való áldozat; megszűnt számára a megújulás és a megtérés lehetősége (lásd Zsid 6,6).