„De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által." 1Koríntus 15,57
Nincs teremtmény, aki felmérhetné, milyen nagy volt az a győzelem, amit az Úr Jézus vívott ki a golgotai kereszten. Legyőzte a világot (lásd Jn 16,33). Megítélte a Sátánt, e világ fejedelmét (lásd Jn 16,11). Győzelmet aratott a fejedelemségek és hatalmasságok fölött (lásd Kol 2,15) és teljes diadalt a halál fölött (1Kor 15,54.55.57).
És az Ő győzelme a mi győzelmünk is. Ahogyan Dávid győzelme Góliát fölött Izráel megszabadítását jelentette, úgy érvényes Jézus Krisztus nagyszerű győzelme mindazokra, akik az övéi. Ezért énekelhetjük:
Amikor Krisztus eljött értünk,
az „erős fegyverest" legyőzte,
hogy kiszabadítsa foglyait,
a börtön zárját összetörte.
A gonosz nem tart többé fogva:
Urunk a szabadulást hozta!
Győztesek vagyunk azáltal, aki szeret minket, mivel „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban" (Róm 8,38-39).
Guy King mondott el egyszer egy történetet egy fiúról, aki a pályaudvaron várta a vonatot, amely a város labdarúgó-csapatát hozta haza egy igen fontos mérkőzés után. A fiú odafutott az első emberhez, aki a vonatról leszállt, és izgatottan kérdezte: „Ki győzött?" Azután végigrohant a peronon, és lelkesedve kiáltozta: „Győztünk! Győztünk!" Guy King mindezt megfigyelte, és azt gondolta: „Ugyan, mennyivel járult hozzá ez a fiú a győzelemhez? Mennyiben vett részt a pályán a küzdelemben?" A válasz természetesen az, hogy „egyáltalán semmiben". De mert ugyanabban a városban lakott, azonosította magát az ottani csapattal, és annak győzelmét a magáénak is vallotta.
Amikor Wellington, Anglia ún. „vashercege" nevezetes győzelmét aratta Napóleon fölött, egy francia férfi, aki a legyőzöttek közé tartozott, megváltoztatta az állampolgárságát, brit állampolgár lett, és attól fogva Wellington győzelmét a magáénak is tekinthette.
Születésünktől fogva mindnyájan a Sátán alattvalói vagyunk, és ezért a vesztes oldalán állunk. Abban a pillanatban azonban, amikor Krisztust elfogadjuk Urunknak és Megváltónknak, a vesztes oldaláról a győztes oldalára kerülünk.