"Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." Máté 10,16.
A bölcsesség egyik fontos eleme a tapintatosság. A keresztyén embernek meg kell tanulnia a tapintatot. Azaz: értelmesen és finom érzékkel igyekezzék megállapítani, mit tegyen vagy mondjon, hogy elkerülje a megbántást, és jó kapcsolatokat létesítsen. A tapintatos ember bele tudja élni magát a másik helyzetébe, és fel tudja tenni magának a kérdést: „Mit szeretnék, hogy mondjanak nekem, vagy tegyenek velem?" Megpróbál diplomatikus, figyelmes, jóságos és belátó lenni.
Sajnos, a keresztyén hitnek egész sor tapintatlan követője van. Klasszikus példa erre egy keresztyén borbély esete. Mikor szerencsétlen vendége egy napon belépett az üzletébe és borotválást kért, leültette a székbe, nyakába kötötte a szokásos fehér kendőt, és hátradöntötte a széket. A vendég ekkor nagy betűs feliratot olvashatott a mennyezeten: „Hol töltöd majd az örökkévalóságot?" Ezután a borbély beszappanozta az arcát, és miközben a borotvát fente a szíjon, bizonyságtételét e szavakkal kezdte: „Nos, készen áll uraságod Istennel találkozni?" A vendég erre felugrott a székről, és kirohant az üzletből.
Ehhez hasonló annak a túlbuzgó egyetemi hallgatónak az esete, aki egy este kiment az utcára, hogy személyes evangelizációt végezzen. Sötét utcán ment végig, és meglátott maga előtt egy fiatal hölgyet az árnyékban. Mikor megpróbálta utolérni, az meggyorsította lépteit. A fiatalember azonban nem hagyta magát, és sietni kezdett utána. Amikor a hölgy növelte a tempót, ő is ugyanezt tette. Végül a hölgy befutott egy ház kapualjába, és lázas sietséggel kereste táskájában a kapukulcsot. A fiú beérte, és a nő, most már a félelemtől szinte bénán, még sikoltani sem tudott. A fiatalember azonban mosolyogva átnyújtott neki egy traktátust, és boldogan elment, hogy ismét elért az evangéliummal egy bűnöst.
Nagy tapintatra van szükségünk a beteglátogatásnál is. Nem sokat segítünk azzal, ha azt mondjuk: „Jaj, de rosszul nézel ki!" Vagy: „Ismertem valakit, akinek ugyanez a baja volt, mint neked, és belehalt!" Hogyan lehetne ily módon vigasztalni?
Isten áldja meg azokat az okos és szelíd hívőket, akik látható módon mindig tudják, hogy adott esetben milyen helyes és jóságos szavakat kell alkalmazni. És adja Isten, hogy mi mindnyájan tudjunk tapintatosak lenni, ahelyett, hogy tapintatlanul és otrombán viselkednénk.