„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek, minden gonoszsággal együtt." Efézus 4,31
Életünk tele van provokáló helyzetekkel, amelyek valóban odáig vihetnek bennünket, hogy kijövünk a béketűrésből. A következő esetekben talán magunkra ismerhetünk: a pincér leönti forró kávéval a karunkat, vagy pedig sokáig megvárat a kiszolgálással. Hazatérünk legújabb szerzeményünkkel, és otthon azonnal megállapítjuk, hogy a csodaszép valaminek hibája van. S ha megpróbáljuk visszaadni és a pénzünket visszakövetelni, a kereskedő arcunkba nevet. Vagy téves menetrendi felvilágosítást kapunk, és lekéssük a repülőgépet. Alig egy hete vagyunk egy új autó tulajdonosai, amikor egy vigyázatlan autós behorpasztja az ajtaját. Az áruház pénztárosa kárunkra téved, és amikor ezért szólunk, durván elutasít. A szomszéd a gyermekek közti civódásért a mi gyerekünket teszi felelőssé, holott tudjuk, hogy az ő gyereke a hibás. Egy másik szomszéd kihoz a sodrunkból hangos sztereozenéjével. Egyik munkatárs szüntelenül bosszant, valószínűleg azért, mert tudja, hogy hívő keresztyén vagyok. A számítógép a havi fizetés kiszámításánál téved: többször is tiltakozunk telefonon, de a tévedés hónapról hónapra megismétlődik.
Teljes lehetetlenség, hogy a fenti dühítő helyzetek közül legalább néhány be ne következzék életünkben. De a hívő embernél döntő az, hogy miként reagál az ilyen helyzetekre. A természetes emberi reakció az, hogy hasonló helyzetekben kikel magából, és szidalmazó szavakat vág a másik fejéhez. Csakhogy: ha a hívő keresztyén elveszíti türelmét, ezzel elveszíti a bizonyságtétel lehetőségét is. Pontosan úgy viselkedik, mint e világ embere. Ilyenkor már nem tanú többé a Szentírás mellett.
Az egészben a legtragikusabb az, hogy annak, aki őt megsértette, valószínűleg igen nagy szüksége van az evangéliumra. Talán azért is viselkedik olyan visszataszítóan, mert életének súlyos válságát éli át. Ha szeretetet és megértést tapasztalna, talán meg lehetne nyerni a Megváltó számára.
Sokszor megtörtént már, hogy a haragvó emberek szégyent hoztak az Úr nevére. A dühöngő keresztyén mindenesetre rossz propaganda a hit számára.