„Én, az Úr, nem változtam meg." Malakiás 3,6
A zsoltáros az ég és a föld változó sorsával szembeállítja Isten változhatatlanságát.
„Azok elpusztulnak, de Te megmaradsz... Ők változnak, de Te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége" (Zsolt 102,27-28).
Jakab úgy írja le az Urat, mint a világosság Atyját,
„akiben nincsen változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása" (Jak 1,17).
Egyéb igehelyek elmondják nekünk, hogy Isten nem bán meg semmit.
„Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit is megbánna" (4Móz 23,19).
„Izráel felséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit" (1Sám 15,29).
De mit kezdjünk akkor olyan Igével, amely szerint Isten igenis megbánt valamit?
„Megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön" (1Móz 6,6).
„Megbánta az Úr, hogy Sault Izráel királyává tette" (1Sám 15,35). Lásd még: 2Mózes 32,14 és Jónás 3,10.
Nos, itt nincs ellentmondás! Isten mindig aszerint munkálkodik, hogy megjutalmazza az engedelmességet, és megbünteti az engedetlenséget. S ha az ember az engedelmesség útjáról letérve engedetlenné válik, Isten kénytelen saját lényéhez hűséges maradni, és az első alapelvről áttérni a másodikra. Ez felőlünk nézve úgy látszik, mint megbánás, és a magunk emberi nyelvén így is fejezzük ki. De semmiképpen nem jelent sajnálkozást vagy változékonyságot.
Isten mindig ugyanaz. Sőt, ez egyik neve is:
„Én, az Úr, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok" (Ézs 41,4).
Ezt a nevét találjuk az 5Mózes 32,39-ben, a 2Sámuel 7,28-ban, a Nehémiás 9,6-ban és a Zsoltár 102,27-ben.
Isten változhatatlansága minden időben nagy vigasztalást jelentett az Ő szentjei számára, akik ezt meg is énekelték, mint pl. Henry F. Lyte:
Csak változást és romlást lát a szem,
Változhatatlan, ó maradj velem!
Ez is olyan tulajdonság, amit utánoznunk kellene. Állhatatosnak, kitartónak és következetesnek kellene lennünk.
„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok nem hiábavaló az Úrban" (1Kor 15,58).