„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz." Róma 10,9
Ez az újszövetségi igehely két igazságra összpontosít, amelyeket a bukott ember oly nehezen fogad el: - az emberré lételre és a feltámadásra. De ha nem fogadjuk el ezt a két tanítást mindazzal együtt, amit jelentenek, akkor nincs üdvösségünk.
- Először is szájjal kell vallást tennünk arról, hogy Jézus az Úr, azaz hogy a betlehemi istállóban született gyermek nem más, mint a testben megjelent Isten. Az üdvözítés tervének egészére nézve nélkülözhetetlen az Úr Jézus Istensége.
- Másodszor, szívből hinnünk kell, hogy Isten őt feltámasztotta a halottaiból. Ez azonban többet jelent, mint a feltámadás puszta tényét. Magában foglalja azt is, hogy az Úr Jézus helyettünk halt meg a kereszten. Ő fizette meg a bűneinkért járó büntetést. Ő szenvedte el Isten haragját, amit nekünk kellett volna elszenvednünk. Azután Isten harmadnapon feltámasztotta, bizonyítékául annak, hogy elfogadta Krisztus áldozatát, mint tökéletes elégtételt a mi bűneinkért.
Ha Őt befogadjuk életünkbe mint Urat és Üdvözítőt - mondja a Biblia -, akkor üdvösséget nyertünk.
De talán azt kérdezi valaki: „Miért beszél itt az Ige először a vallástételről és csak azután a hitről? Hát nem úgy áll a dolog, hogy először hiszünk, és csak azután teszünk vallást?"
A 9. versben Pál az emberré lételt és a feltámadást hangsúlyozza, és utal a történeti sorrendre, amelyben a kettő történt: először az emberré létel, és 33 évvel később a feltámadás.
A következő versben a hitet a vallástétel elé helyezi: „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Itt a sorrend megfelel az újjászületési történésnek. Először bízunk az Üdvözítőben, és megigazulunk. Azután elmegyünk, hogy vallást tegyünk az üdvösségről, amit elnyertünk.
Igeversünk az egyszerűséget és az időtlen frisseséget fejezi ki.
Róm 10:9-11 Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. 10 Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről. 11 Mert azt mondja az Írás: Aki hisz benne, nem szégyenül meg.
Szerkesztő megjegyzése: A "szájjal vallást tenni", mint a megigazulás követelményét úgy kell értenünk, ahogy Jakab 2 elmagyarázza:
Jak.2.17-18 "Így a hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában. De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te cselekedetek nélküli hitedet, én pedig megmutatom neked az én cselekedeteimből a hitemet. ".
Vagyis nem a cselekedet, hanem a hit az, ami fontos, és amit a cselekedetünk (a megvallás) csak megmutat.
Szájjal kezdi szívvel folytatja (9.v), majd fordítva (10.v.) (un nyelvtani "kereszt-szerkezet")
Arra mutat rá ez: ez a 2 dolog ugyanabban a pillanatban történik
Szívben hiszünk az igazságra.
Szájjal teszünk vallást az üdvösségre.
Ugyanabban a pillanatban történik - fontos!
Sok gyülekezetnél: a "megváltás csomagja" = hiszel és utána nyilvánosan megvallod
- >és ez a megvallás része a megváltásnak
- ez mindennek ellentmond, amit a Római levél tanít - hisz cselekedeteket ragaszt a megváltáshoz
A megvallás
- nem embereknek - hanem Istennek szól
- megvallás az: hogy hiszed Jézus Krisztus az Isten-ember,hiszel az evangéliumban (Hitnek kell legyen tartalma)
- ÚRnak vallani Jézust - a megváltás-csomagjához nem tartozik hozzá, hogy az életünk minden területe felett úrrá tesszük Őt (nem tudjuk akkor megtenni)
- ÚR - az ő Istenségét hangsúlyozza - aki Jézus Krisztus istenségét tagadja, az tagadja az evangéliumot
- csak Isten képes megmenteni
- ha Jézus meg tud menteni > akkor ő Isten!
- Úrrá tegyük az életünk felett egyre jobban - ez része a tanítványságunknak