"Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok." János 7,17
Ennek a versnek az első része reménységet nyújt mindenki számára: „Ha valaki kész cselekedni Isten akaratát, az fölismeri...". Csodálatos ez az ígéret, hogy ha valaki igazán és őszintén meg akarja ismerni Istent, annak Isten kijelenti magát.
Ha egy bűnös ember teljesen megcsömörlött önmagától, és mély nyomorúságban így könyörög: „Ó Istenem, mutasd meg magad nekem!" - akkor Isten mindig eszerint cselekszik. Olyan imádság ez, amely sohasem marad meghallgatás nélkül.
Egy hippi, aki az USA déli részén egy barlangban élt, véget akart vetni mindennek. Alkoholban, kábítószerben, szexben és okkultizmusban keresett kielégülést. Élete azonban még mindig üres volt. Nem látott kiutat a nyomorúságból. Egy napon öszszekuporodva ült barlangjában, és Istenhez kiáltott: „Ó Isten - ha egyáltalában vagy -, jelentsd ki magad nekem, mert különben véget vetek az életemnek."
Tíz perc múlva „véletlenül" arra járt egy keresztyén fiatalember, bedugta fejét a barlang bejáratába, megpillantotta a hippi remetét, és azt mondta: „Halló - van-e kifogásod az ellen, hogy beszélgessek veled az Úr Jézusról?"
És képzeljük el, mi történt: a hippi meghallgatta a jó hírt az Úr Jézus Krisztusban való hit által történő szabadulásról. Megtalálta az Urat, bűnbocsánatot kapott és új életet.
Még soha nem hallottam, hogyha valaki így imádkozott, az Úr ne jelentette volna ki magát neki!
Ez az ígéret természetesen a hívő keresztyénekhez is szól. Ha valaki igazán meg akarja ismerni Isten akaratát élete számára, annak Isten kijelenti. Ha meg akarja találni a gyülekezetbe vezető utat, akkor Isten odavezeti őt. Ha Isten akaratát tesszük az első helyre, akkor Isten teljesíti, bármit is kérünk Tőle. Gyakran akadályozza meg az őszinte vágyakozás hiánya Isten gondolatainak valóságos megismerését.