„Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki harcosává fogadta." 2Timóteus 2,4
A keresztyén embert Krisztus fogadta zsoldjába, és az Ő szolgálatában tevékenykedik. Nem elegyedhetik bele a mindennapi élet dolgaiba. Itt a hangsúly a beleelegyedik szón van. Természetesen nem teheti magát teljesen függetlenné a földi tevékenységtől. Dolgoznia kell, hogy családja számára megszerezze a mindennapi kenyeret. A napi dolgokkal való foglalkozásnak van bizonyos mértéke, amely egyszerűen elkerülhetetlen, mert különben ki kellene mennünk a világból, ahogyan azt Pál világosan megmondta az 1Korintus 5,10-ben,
A keresztyén ember azonban nem elegyedhetik bele ezekbe a dolgokba. Következetesen az Úr számára végzett szolgálatnak kell elsőbbséget adnia. Az önmagukban jó dolgok is gyakran ellenségeivé válnak a legjobbnak.
William Kelly mondja: „Hogyha beleelegyedünk az élet dolgaival való foglalatosságba, akkor tulajdonképpen feladtuk a világtól való elkülönülésünket, és mint teljes értékű üzleti partnerek foglaljuk el helyünket a földi dolgokban."
Beleelegyedtem a világ dolgaiba akkor is, amikor politikával foglalkozom, mint eszközzel e világ problémáinak megoldására. Ez olyasmi, mintha a süllyedő Titanicon a fedélzeti fekvőszékeket kezdeném rendbe rakni.
Akkor is beleelegyedtem, ha a világ minden nyomorúságára gyógyszerként a szociális munkára tenném a hangsúlyt inkább, mint az evangéliumra.
Beleelegyedtem a világ dolgaiba akkor is, ha az üzleti élet annyira leköt, hogy legjobb erőimet a pénzszerzésnek szentelem. Így miközben valamit csinálni akarok az életemből, a valóságban elveszítem azt.
Beleelegyedtem akkor, ha nem Isten országának és az Ő igazságának adom meg az első helyet az életemben.
Beleelegyedtem, ha olyan dolgok rabjává válok, amelyek túl jelentéktelenek az örökkévalóság gyermeke számára: pl. az autóm teljesítménye, a részvényeim árfolyama, a házi számítógépem teljesítménye, a magam sütötte korpás kenyér tápértéke, vagy a macskaeledel hatása cicáim selymes szőrére... Ilyesmik a mindennapi életben egy pillanatra fontosak lehetnek, de az Úr szolgájához méltatlan az, ha gondolatainkat kitöltő szenvedéllyé válnak.