MICSODA DIADAL az élet a halálból! Isten hatalmas ereje nemcsak Krisztus feltámadásában mutatkozott meg, hanem abban is, hogy új életet ad nekünk. Mi ugyanis halottak voltunk, halottak Isten számára, egyáltalán nem figyeltünk velünk kapcsolatos igényeire (Ef 2,1). Tevékenyen reagáltunk a kifinomult sátáni sugallatokra, amelyek az embereket irányítják a világban. Ez - mondja Pál - igaz volt mind rátok, pogányokra, mind ránk, zsidókra. Mindnyájan engedetlenség gyermekei voltunk, és valamennyien Isten haragjának fiai voltunk (2,2-3).
De Isten közbelépett. Figyeljük meg nagy szeretetét, amivel minket szeretett; elmélkedjünk irántunk mutatott kegyelmének túláradó gazdagságáról. Kegyelem által. Isten ki nem érdemelt jóindulata által üdvözültünk. A bűneinktől való megszabadulás naponkénti folyamat, amint vigyázunk és imádkozunk, és Urunk közbenjár értünk (Zsid 7,25). A bűn jelenlététől való megszabadulásunk jövőbeli dolog (Róm 13,11). De a bűn örök ítéletétől már megszabadultunk. Mondhatjuk, hogy nem a saját erőfeszítésünk által, „hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket" (Tit 3,5).
Isten úgy cselekedett, hogy az eljövendő korszakokban megmutathassa irántunk való kegyelmének összehasonlíthatatlan gazdagságát. Keze munkája vagyunk, egy új teremtés. Ne merjünk titokban sem büszkélkedni, vagy elégedettek lenni saját erőfeszítésünkkel (Jer 9,23-24). Ahogyan a dicsőség valamilyen művészi munkáért egyedül a művészt illeti meg, ugyanúgy Isten bennünk végzett munkájáért a dicsőség teljesen az Övé.
De Istennek van jelenlegi célja is. Újjáteremtett bennünket, hogy az életen át lépésről lépésre a jó cselekedetek ösvényén járjunk. Most azért élünk, hogy megismertessük Isten jellemét, aki jó és jót cselekszik, hogy kövessük az Ő lépteit. Aki szerte járt jót cselekedve. Nekünk is jót kell tennünk minden emberrel, különösen pedig a hit háznépével (Gal 6,10). Isten jó cselekedeteket készített el számunkra: adakozást a szegényeknek, betegek meglátogatását, vendégszeretet gyakorlását. Imádkozzunk, hogy naponta készek legyünk minden jó cselekedetre. Mondjuk ezt Dávid királlyal: „Maradt-e még valaki..., hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát?" (2Sám 9,3; Tit 3,1).
Isten „megelevenített együtt a Krisztussal, ...együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben. Krisztus Jézusban" (Ef 2,5-6).
Zsid 7. 25 Ennélfogva mindenkor üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értük.
Róm 13. 11 Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.
Tit 3. 5 nem a véghezvitt igaz cselekedeteink alapján újított meg, hanem könyörületből mentett meg minket az újjászületés fürdője és a Szentlélek által,
Jer 9. 23 Ezt mondja az ÚR: A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával! 24 Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR.
Gal 6. 10 Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.
Tit 3. 1 Emlékeztesd őket arra, hogy vessék alá magukat a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak; engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.