AZ ELŐZŐ felhívást a mások javával való önzetlen törődésre, most megerősíti Krisztus példájával. Aki nem magának kedvezett. A Szellem egységét gyakorlati módon kell fenntartani, de ezt soha nem lehet elérni puszta szervezéssel - ez hasonló gondolkodást igényel.
Pál, hogy alátámassza hallgatólagos kérését erre az egységre a zsidók és a pogányok között, szinte a fenségességbe szárnyal Isten terve hatalmas áradatának friss, bár tömörített áttekintésével, amellyel mindkettő megoldására törekszik. Dicsekszik mérhetetlen kiváltságával, hogy ki van választva Jézus Krisztus szolgájaként arra, hogy hirdesse a pogányok között az Ő kikutathatatlan gazdagságát; vö. a 15-26-ot az Ef 3,8-cal. Erről az emelkedett témáról zökkenésmentesen és könnyedén leszáll elhatározott útitervének körvonalazására. Volt-e valaha ember, akinek nagyobb képessége volt arra, hogy elméjét eltökélten az odafelvalókra irányítsa, miközben szilárdan állt két lábbal a földön! (Kol 3,2). A megszentelt képzelet számára csodálatos betekintés nyílik Krisztus nagy szolgájának gyakorlataiba. Megkockáztatjuk, hogy azt higgyük: nagyon is kívánta, hogy elérje a Római Birodalom legtávolabbi részeit is (ApCsel 1,8). Világos, hogy néhány évig dédelgette azt az elképzelését, hogy Hispániába látogat. Nem tudjuk, hogy vajon lehetősége volt-e valaha rá, hogy tervét megvalósítsa. Lehet, hogy még egy apostolnak is személyes csalódásokat kellett elszenvednie. Hasonlóképpen nagyon vágyott arra, hogy hirdethesse az evangéliumot a birodalmi fővárosban, és sokáig imádkozott egy oda irányuló szerencsés utazásért (Róm 1,10). Nem valószínű, hogy azt képzelte: ez az imája úgy talál meghallgatásra, hogy fogolyként érkezik Rómába egy veszedelmes tengeri utazás után. Nagyon lehetséges, hogy szellemi értelemben szerencsés utazásra gondolt (ApCsel 28,31; Fil 1,12-13). Jelenlegi tervei, amelyek szerint szükségesnek tartotta, hogy a pogány gyülekezetek ajándékát elvigye a jeruzsálemi szenteknek, figyelemre méltó kockázattal jártak (Róm 15,31). Íme, egy nagy apostol, hatalmas kiváltságokkal, Krisztus iránti messzemenő átadottsággal, egy kiemelkedően sikeres misszionárius, kimagasló pásztor, a Szent Szellem megbízottja az ihletett levelekben, de elragadóan természetes és keresetlen. Milyen valóságossá teszi ez őt számunkra, és milyen kicsinek érezzük magunkat!
De az apostol mögött láthatóvá válik Mestere. „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé" (1Kor 11,1).