AZ EVANGÉLIUM terjedése a pogányok között (13,48) hamarosan sátáni ellenállást váltott ki ugyanúgy, ahogyan a pünkösd utáni napokban az apostolok prédikálásakor. Először kívülről jön a nyomás (14,2.19); és amikor az meghiúsul (mert Isten gyülekezetei mindig erősödtek az üldözés alatt), az ellenség ravaszabb taktikákhoz folyamodik: beszivárogva belülről rombol (Apcs 15,1-2.5). A tanítási probléma (1-5. v.) és a szentírási megoldás (6-35. v.) vezetett Pálnak a pogányok közé tett második missziós útjához (36-41. v.), és ez önmagában bizonyítja, hogy a Krisztus Testének megosztására tett kísérlet kudarcba fulladt (Ef 3,6).
Isten Igéjének egyik alapvető tanítása az, hogy az üdvösség kegyelemből, hit által van, ezenkívül semmire sincs szükség (Ef 2,8-9). Ez a drága igazság, amely halálos csapást mér minden emberi erőlködésre és gőgre, a gonosz különleges célpontja. Ezzel megalkudni az evangélium azon tulajdonságának lerombolását jelenti, amely olyan világosan napvilágra hozza Isten dicsőségét. De a tévelygés mindig kifinomult. A hívő farizeusok (5. v.) nem tagadták azt, hogy az üdvösség Krisztusban található, és a pogányok megtérését sem ellenezték. Elképzelésük az volt, hogy a pogány embernek zsidóvá kell lennie, hogy igazi keresztyén lehessen. Más szóval, az Üdvözítőbe vetett hit nem elég! Úgy tanították őket, hogy az embernek ahhoz, hogy üdvözüljön, szüksége van Krisztusra és a törvényre. Milyen szigorúan őrizkednünk kell attól, hogy hozzátegyünk bármit Isten tökéletes Igéjéhez (Péld 30,6)!
A mindenható Úr azonban tökéletesen képes arra, hogy megvédje igazságát. Figyeljük meg, hogyan akadályozza meg a tévelygést. Már forrásánál, Jeruzsálemben elintézi, ahogyan minden gonoszságot kell (1-2. v.). Köztiszteletben álló és istenfélő emberek beszélnek. Péter bebizonyítja, hogy Koméliusz ugyanolyan meggyőzően üdvözölt, mint bárki más pünkösdkor (8-9. v.), és a pogányok egy sorban foglalnak helyet a zsidókkal (11. v.). Pál és Barnabás elmondja, hogy Isten folytatja a nem-zsidók üdvözítését (12. v.). Jakab pedig, az Úr testvére, levonja a következtetést, rámutatva, hogy mindez összhangban van az Ószövetség királysági próféciáival a pogányok megáldásáról (13-18. v.). Így a júdaizálók téves írásmagyarázatával szembeállították az Ige világos, rendszeres és gazdag kifejtését.
A 15. fejezet azt tanítja, hogy Isten igazságát minden áron támogatni kell. Amikor hamis tanítás jut be a gyülekezetbe, azt a Szentírás alapján jóindulatúan és meggyőzően meg kell vizsgálni.
Ef 3. 6 hogy a pogányok örököstársak, és ugyanannak a testnek tagjai, és részesei az ígéreteknek a Krisztus Jézusban az evangélium által.
Ef 2. 8 Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, 9 nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék.
Péld 30. 6 Ne tégy hozzá beszédéhez, hogy meg ne feddjen téged, és hazuggá ne légy.