AZ ÚRNAK és tanítványainak az elhajózását sokan látták, akik ismerték, és úgy látszik, hogy megelőzték őket, mert nagy sokaság várta, amikor partot értek. Az Úr pásztori szíve szánalomra indult, amikor meglátta őket (34. v.), és ellátta őket szellemi eledellel. A nap vége felé a tanítványok el akarták küldeni őket a falvakba élelemért, de az Úr a tizenkettőre ruházta azt a felelősséget, hogy enni adjanak nekik (37. v.). Az Úr sohasem alkalmaz próbát anélkül, hogy arra nála ne lenne megoldás. Mindössze tökéletes bizalmat vár. Azt akarta, hogy a probléma személyes ügyükké legyen, és ennek eredményeképpen öt kenyeret és két halat vittek oda neki. Szegényes ugyan, de ha hittel viszik, elegendő. A rend elve, amely a jó szolga munkáját fémjelzi, nagyon nyilvánvaló az Úr parancsa által (40. v.). Figyeljük meg a 41. versben az Úr öt tettét. Az első négy befejezett volt, az ötödik folyamatos, amíg mindnyájan jól nem laktak. Ez nem a megsokasítás, hanem a teremtés csodája volt! A tanítványok feladata volt, hogy szétosszák másoknak azt, amit az Úr először nekik adott oda. Maradt mindegyiküknek egy kosárra való is. Az Úr mindig megjutalmazza a szolgáit.
Ezután a hatalmas esemény után az Úr a tizenkettőt elküldte a hajóval. Ő maga felment a hegyre imádkozni. Az átevezés közben vihar támadt. Mégis parancsának engedelmeskedve jártak el, és ez a vihar torkába juttatta őket. Néha ma is így van. A veszteség azonban, ami nagy lehetett volna, nem következett be; a viharban és a vihar miatt megjelent Jézus, mint aki Úr minden háborgó elem felett, és a nyugtalan hullámok ezüst kövezetté lettek a lába alatt. A Mt 14,28-31 hozzáteszi Péter esetét, aki vele járt a tengeren. Félelmét az Ő jelenléte eloszlatta, és a vihar az Ő hatalma által lecsendesedett; átjutottak vele a másik partra (Mk 6,50-53).
Ez a két csoda példázatot alkot. Az „Élet Kenyere" halála által azokat a lelkeket, akik Őt befogadják, örökkévaló áldásba vezeti. Mint Főpap, közbenjár az Övéiért, és hamarosan eljön oda, ahol ők viharban vannak ennek a világnak a helyszínein, és magával viszi őket, hogy vele legyenek örökre.