A JÓ PÁSZTOR, 4-14. v. A prófétára vár, hogy egy nyájnak pásztora legyen. Így választja ki magának a pásztor két szokásos eszközét, a vesszőt és a botot. Ennek egyikét elnevezte „szépségnek" (vagyis jóindulatnak), a másikat pedig elnevezte „egyességnek" (vagyis egyesítésnek). A nyáj a zsidókat jelenti, ahogyan akkor voltak, amikor Urunk közöttük járt. A próféta képviselte az igaz Messiást, mint a Jó Pásztort, Jn 10,1-18. Vezetőik, akiknek alpásztoroknak kellett volna lenniük, saját hasznukra törekedtek, és ugyanakkor pogány uraik a jótevők szerepét játszották, miközben elnyomták őket, 5. v.; Lk 22,25.
A pásztort megalázó árért adták el, harminc ezüst pénzért, amit csak a szegény fazekasok elé volt érdemes vetni, 12,13. v.; 2Móz 21,32. Ezért az árért árulták el azt, aki javukat kereste! Mt 26,14-16; 27,3-10; Mk 14,10-11; Lk 22,3-6; Jn 13,2.27.30.
Izráel a rómaiak alatt, csakúgy, mint korábban más pogány hatalmak alatt, kiváltságos helyzetben volt, mert Isten kötelezettséget vállalt arra, hogy az uralkodó hatalmat arra indítja, hogy bizonyos kegyet gyakoroljon. De a Jó Pásztor elutasítása után a „kegyelem" vesszeje, amint az volt, eltörött. A rómaiaktól nem kaptak kegyelmet. „Nem királyunk van, hanem császárunk", hangoztatták. Ki lettek szolgáltatva választott királyuk kezébe. 6, v.; Jn 19,15.
A másik eszközt, amelyet „egyességnek" nevezett, ugyancsak eltörte, amely egymást pusztító viszályt eredményezett a zsidók között Jeruzsálem pusztulásakor (Kr. u. 70.), 6.9. v.
A nép között azonban volt egy maradéka a kegyelemnek, akik az Úrra vártak. Ők voltak „a nyáj szegényei", de hitben gazdagok, 11. v.; Róm 11,5; Jak 1,1; 2,5.
A mihaszna pásztor, 15-17. v. Egy eljövendő napon egy másik pásztor, amely a nemzetet bálványimádásba viszi, király lesz Izráel országában, Dán 11,36-39. A saját nevében jön, nem az Atyáéban, Jn 5,43. Izráel ezen állapota tehát rosszabb lesz, mint az első volt, Lk 11,26.
De az igazi Pásztor-Király el fog jönni, hogy elbánjon vele, és minden gonoszsággal. Ezután egy Pásztor lesz felettük, Ez 34,23, mégpedig a kereszt megvetett Pásztora, Zak 13,7. Mi most már ismerjük vesszejének és botjának vigasztalását!