HABAKUK, „a magáévá tévő", magáévá tette hit által, amit nem tudott megérteni. Kortársa volt Sofóniásnak és Jeremiásnak. Üzenete párbeszéd formájában jelenik meg önmaga és az Úr között, saját mélységes zavarával kapcsolatosan. A prófécia két részből áll. Az 1. és 2. fejezet jegyzi fel a párbeszédet. A 3. egy imádság, zsoltár formájában. Dokumentum ez a tizenkettedik órában, és biztonságérzetet nyújthat még napjainkban is. Megtanulhatjuk belőle, hogy még a legzavarosabb körülmények mögött is a szuverén Isten keze van. Ebben az Úr lefekteti az életre vonatkozó nagy alapelvet, amelyet átvesz az Újszövetség a mi tanításunkra. Ennek az alapelvnek a megragadása képessé tette a prófétát, hogy újra énekeljen, mégpedig a bizalom és diadal szavaival énekeljen.
SOFÓNIÁS, „akit Isten elrejt", körülbelül ugyanabban az időben élt. Míg Habakuk az Úr útjáról beszél, Sofóniás az Úr napjáról. Gyakrabban hivatkozik arra a napra, mint bárki más az Ószövetség írói közül. Nyelvezete néha szinte apokaliptikus. Ezékiás király leszármazottaként királyi vérből származott. Az 1. fejezetben általános ítéletről beszél, amikor a természet erői megrendülnek. A 2. fejezetben a nemzetek felett gyakorolt ítéletről beszél, amikor minden pogány meg fog rendülni. A 3. fejezetben Jeruzsálem megítéléséről beszél, amikor egész Júda meg fog rendülni. Mindemellett a nemzetet helyreállítják, és Jahve örömét leli majd ismét benne.
ABDIÁS, „Jahve szolgája" Edómnak, Izráel szomszédjának és ellenségének visz üzenetet. Mint Ézsau leszármazottai, rokonai voltak Izráelnek, Jákob leszármazottainak. Gyűlölettel viseltettek Isten népe, Izráel iránt, Növekvő mértékben váltak ellenségessé. Először passzív közömbösséget mutattak Izráellel szemben, sürgető rászorultságában a pusztai vándorláskor. Azután örvendeztek Izráel nyomorúságának szemlélőiként. Sorsot vetettek javaira és összegyűjtötték, mint hadizsákmányt, végül pedig tevékenyen közbeléptek, hogy megakadályozzák az elmenekülést az ellenség elől. Ez az Isten népe iránti szívtelen gyűlölet nem kerülte el Isten figyelmét, és biztosítja őket, hogy nem felejtette el. Fájdalomban fogják learatni azt, amit önteltségben vetettek el. Az Úr meg fogja hiúsítani gonosz szándékukat azáltal, hogy végül összegyűjti Izráelt a maga birtokára.