AZ ÉZSAIÁS 53-55 az evangélium áldásainak gyönyörű összefoglalását adja. Az 53. fejezet az Üdvözítő engesztelő helyettes halálának alapja és támasza. Az 54. fejezet az áldásokat Izráellel kapcsolatban mutatja, az 55. fejezet pedig az örömteli meghívást kiterjeszti a pogányokra. Fejezetünk egy mindenkihez szóló hívással kezdődik, aki szomjúhozik, 1. v. Ez eszünkbe juttatja az Úrnak a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetését a kútnál.
Az Urat egyféleképpen látjuk az Ézs 55-ben. Először, mint Kereskedő, aki három dolgot kínál eladásra: vizet, bort és tejet. De meglepő módon mindezt ingyen ajánlja fel, költségmentesen. Az egyetlen feltétel, hogy a vásárló szomjas legyen, 1-2. v. A víz többes számú, élővizeket jelent, örök életre utalva, Jel 22,17; a bor az üdvösség öröméről beszél, Zsolt 104,15; a tej pedig az új élet táplálékáról, 1Pt 2,2. Az ajánlat örök szövetséggel van megpecsételve, még a „Dávid iránt való változhatatlan kegyelmesség" szerint, 3. v. Pál apostol ezeket a szavakat az Úr Jézus feltámadásával kapcsolta össze, Csel 13,34.
Másodszor, mint Bizonyságtévő a népek felé. Határozottan a pogányok vannak szem előtt, mivel a „népek" szó, amely kétszer fordul elő, többes számban van, 4. v. Mint Tanú, megismerteti Istent az emberekkel, Jn 5,31-37; Jel 1,5.
Harmadszor, Ő a Fejedelem, 4. v.; Zsid 2,10; 12,2. Máténak, Fülöpnek és Simon Péternek azt a parancsot adta, hogy „Kövess engem", ők pedig felkeltek, otthagytak mindent és követték, Mt 9,9; Jn 1,43; 21,19. Ez a tanítvány útja.
Negyedszer, Ő a népek Parancsolója, 4. v. Húsvét előtti búcsúbeszédeiben az Úr sokszor említi parancsolatait, Jn 13-16. fej. „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek", Jn 13,34.
A 6-11. versek arra tanítanak bennünket, hogyan nyerhetjük meg mindazokat az áldásokat, amelyek az evangéliumban vannak. Először is, az Úr keresésével és az Ő hívásával, 6. v. Azután a gonosz elhagyásával és őszinte megtéréssel, 7. v. Végül Isten Igéjének működése által, amely esőhöz hasonló, amely a mennyből jön, 11. v. A 12-13. v. előretekint egy napra, amikor a teremtés nyögése örömre változik, Róm 8,21-22, „és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik".