A negyedik versszakban, 7-9. v. a próféta beszél. Itt egy sor figyelemre méltó prófécia található, amely mind beteljesedett a keresztrefeszítés napján: vallatása a Szanhedrin előtt, 7. v., kivégzése, 8. v., eltemetése, 9. v. Vallatói előtti hallgatását megemlíti a Mk 14,60-61; Lk 23,9; halála, vagy „kivágatása" meg van írva a Dán 9,26-ban, eltemetése pedig a Jn 19,38-42-ben. A héber „halál" szó többesszámban van, 9. v. Ebben a többes számban a Szent Szellem azt a tényt közli, hogy halála átfogóbb jellegű volt, mint egy római kivégzés. Ez fejedelmi többesszám, sokak halála foglaltatott benne. Van egy figyelemre méltó megállapítás temetésével kapcsolatban is: „És a gonoszok közt adtak sírt néki és a gazdagok mellé jutott kínos halál után", 9. v. Itt egyedülálló példáját látjuk az emberek gonosz szándékának, de Isten felülbírálta ezt a szándékot. Az ellenségnek az volt a szándéka, hogy közös sírba temetteti a bűnözőkkel, de Isten szándékában az volt, hogy az Ő Szentjét, Zsolt 16,10, tiszta helyre temessék a táboron kívül, 3Móz 6,11. Két gazdag ember, József és Nikodémus biztosította a helyet, illetve a kenetet. Királyi temetést kapott, 2Krón 16,13-14.
Ennek a nagy próféciának az első négy versszakában olvashatunk Jahve Szolgája látható szenvedéseiről, amelyet az ember keze okozott, de az utolsó és ötödik versszakban látjuk a mélyebb szenvedéseket, magának Jahvenak kezétől, 10-12. v. „És az Úr akarta Őt megrontani", 10. v. Háromszor említi a lelkét. Először: „hogyha önlelkét áldozatul adja"; ez a vétekáldozat, 3Móz 5,15; 6,7. Három áldás kapcsolódik ehhez: „magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akaratja az Ő keze által jószerencsés lesz". A 11. versben az utolsó mellékmondat a bűnáldozatra mutat rá, 3Móz 16,20, „vétkeiket ő viseli". Itt ismét három áldás az eredmény: „lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít", Róm 5,18-19.
Az igehely az italáldozattal fejeződik be: „életét halálra adta", 12. v.; 4Móz 15,1-11; 28,7-15. Ismét mindent betetőz egy háromszoros áldás.
Ézs 53. 7 Kínozták, és ő megalázta magát, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt, ő sem nyitotta ki száját. 8 Erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés? 9 A gonoszok között adtak sírt neki, és a gazdagok mellé jutott halála után. Pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem volt a szájában. 10 Az ÚR akarata volt az, hogy gyötrődjön és összetörjön azért, hogy saját lelkét áldozatul adva meglássa majd utódait, napjai meghosszabbodjanak, és keze által megvalósuljon az ÚR akarata. 11 Mert lelke szenvedése nyomán látni fog, és megelégedett lesz. Az ő megismerése által igaz szolgám sokakat igazzá tesz, mivel ő hordozza vétkeiket. 12 Ezért a nagyokkal osztok részt neki, és a hatalmasokkal együtt kap zsákmányt, mert halálra adta életét, és a bűnösök közé számították, noha sokak bűnét hordozta, és közbenjárt a bűnösökért.