EZÉKIÁS APJA kegyetlen bálványimádó volt, aki bezáratta Isten házának kapuit, 28,24, De Ezékiás uralkodásának kezdetén nem folytatta apjának gonosz cselekedeteit, és újra megnyittatta a templom kapuit. Ez volt az ő „első" szeretete. „Tiszteld apádat és anyádat", ez az első olyan parancsolat, amelyhez az áldás ígérete csatlakozik az engedelmes hívő számára, Ef 6,2. A fiúnak tisztelnie kell az apját, de az Úr Jézus ezt mondta: „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engem, nem méltó énhozzám", Mt 10,37.
Ezékiás először is a papoknak és a lévitáknak parancsolta meg - akik nem akadályozták meg a szellemi hanyatlást - hogy szenteljék meg magukat. Ez azt jelenti, hogy különüljenek el, mint akik kifejezetten arra hívattak el, hogy Jahvet szolgálják. Legyenek méltóak annak az Istennek a szolgálatára, akinek szent a neve. Szorgalmuknak volt köszönhető, hogy Isten házát 16 nap alatt teljesen megtisztították. Hozzájuk hasonlóan nekünk is személy szerint meg kell őriznünk tisztán magunkat, ha Isten házát (ma az Ő népét együttesen tekintjük annak) meg akarjuk tisztítani. „A tiszta istentisztelet" az, hogy megtartjuk magunkat szeplő nélkül a világtól, amely körülvesz bennünket, és tisztátalan a gondolkozásban, gyönyöreiben, és irodalmában, Jak 1,27. Pál első levele a korintusi gyülekezethez a személyes megtisztulásra való felhívás volt: hogy tisztítsák meg Isten gyülekezetét az erkölcsi és tanításbeli gonosztól. Adjon Isten kegyelmet nekünk az eltökélt cselekvésre! Ilyen dolgokban parancsoló szükséget kell éreznünk. Amikor a házat kellett megtisztítani Ezékiás „reggel... felkelt", hogy bűnáldozatot mutasson be a nemzetért, valamint égőáldozatot, amelyet dicsőítéssel kísértek Istennek a Dávid napjaiban adott parancsa szerint, 2Krón 29,20-25.
Ezután az egész gyülekezet leborult, vagyis tisztességet adott, az énekesek énekeltek, ami az öröm hálás kifejezése volt; szóltak a trombiták, ami örvendezés és az Úr dicsőítése volt, 28-30. v. Ma már nincs bűnért való áldozat, de tudva, hogy testünk a Szent Szellem temploma és a Gyülekezet Isten temploma, mi a dicsőítés áldozatát áldozzuk folyamatosan, Zsid 13,15. Mi, akiknél messzemenően nagyobb kiváltságaink vannak, mint Izráelnek, belépünk Isten jelenlétébe, elismerve, hogy csak Jézus Krisztus vére érdemében közeledhetünk. Beléphetünk-e oda a hála és félelemmel vegyes tisztelet érzése nélkül, ami bennünket dicsőítésre és imádatra indít?