A KORÁBBI FEJEZETEK Dávidnak azzal a vágyával foglalkoztak, hogy házat építsen Istennek, valamint az ezzel kapcsolatban Salamonnak adott megbízásával, 1Krón 17,1; 22,6.
A papok és léviták nem voltak kijelölve naponkénti szolgálatra; nevük ismételt megemlítése mutatja munkájuk fontosságát. A lévitáknak kellett segédkezniük a felszentelt papok munkájában. Minden izráelita hozzájárult eltartásukhoz zsengéik ajándékaival és szállás biztosításával lakóhelyeiken. A nemzet egész élete a köztük lévő szent Egyetlen imádata köré összpontosult. Hasonlóképpen, a mi Istennek és embereknek való szolgálatunkat a helyi gyülekezet összejöveteleivel kapcsolatosan kell végeznünk, ahol Jézus az Úr az Ő népe között, és ahol a dicsőítés áldozatát mutatjuk be Istennek.
A léviták eredetileg 30 és 50 éves koruk között szolgáltak, 4Móz 4,47, mert szükségük volt érettségre az ítélethez, és férfierőre, hogy teljesíthessék kötelességeiket. Isten a mi lelki és fizikai energiáink legjobbját igényli. Nem méltó az istenfélő királyokhoz, vagy a királyi papsághoz, amely arra van elhívva, hogy uralkodjon Krisztussal, 1Pt 2,9, hogy érzékiségben fecsérelje el energiáját vagy erős italok homályosítsák el ítélőképességét, Péld 31,2-5. A fiatalembereknek dicsőségük az erejük, és ez Isten adománya. Mózes 25. évüktől jelölte ki a lévitákat, hogy kiszolgáljanak egy ötéves tanulóidőt, 4Móz 8,24-26, de Dávid, Isten adta tekintélyével állandó rendszert alapozott meg. Mivel egy összehasonlíthatatlanul dicsőséges templom képe állt előtte, a lévitákat 20 éves koruktól kezdve jelölte ki szolgálatra.
Ma nincs ilyen korhatár; de alaposan figyelembe kell vennünk azt, amire a korhatár utalt. Istennek nincsenek „papnövendékei", akik felelősek a nyilvános szolgálatért; lásd 1Tim 3,6. Isten első sorban a szellemi növekedést nézi. Pál úgy beszélt a kiemelkedően megajándékozott korintusi szentekről, mint „csecsemőkről", 1Kor 1,5; 3,1; vö. Zsid 5,13. Nagyon csekély volt ott a szellemi növekedés, amelyet az Isten Igéjével való imádságos táplálkozás biztosít.
Mint szellemi papok, megörvendeztetjük Isten szívét imádsággal és dicsőítéssel, aztán pedig az Ő áldását visszük az emberekhez, 4Móz 6,23-26; 1Krón 23,13. Mint szellemi léviták, „mindig buzgólkodjunk az Úr dolgában", dolgozzunk a „szent dolgok" megtisztításában, 27-28. v. Ezért tisztán kell megőriznünk önmagunkat, 1Tim 5,22.