AMIT A CSATÁROZÁSOK nem tudtak elérni, azt egy hosszú ostrom megtette, legalábbis a szíriai király így gondolta, 6,23-24. Samária ostroma és annak fejleményei mostani olvasmányunk témája.
A király, aki egy ember kezére támaszkodott. Karikatúrája volt annak, amilyennek egy királynak lennie kellene. Tehetetlen volt, 6,27. Esztelen volt, javasolva, hogy fejezzék le azt a valakit, aki személy szerint érintkezésben volt Istennel közülük, 6,31. Nyugtalan volt, lemondva az Úr segítségéről, 6,33. Hitetlenül gyanakvó volt, szükségtelenül meghosszabbítva népe nyomorúságát, 7,12-14. Embertől függött inkább, mint Istentől 7,2.17. Viselhetett a testén külsődlegesen zsákruhát, ha belsőképpen a test gondolatai vezérelték, 6,30-31.
Az Isten embere, aki az Úr Igéjét szólta. A bölcs vének vele kívántak együtt ülni. Nem volt megijedve annak ellenére, hogy tudott a király fenyegetőzéséről, 6,32-33. Egyedül ő ismerte a napot, az időt és Isten szándékait, hogy megteszi a lehetetlent, 7,1; vö. 6,25. Az Úr ezt kijelentette; hűséges embere volt Istennek, aki kihirdette ezt, 7,17-18. Azzal együtt, hogy „Ezt mondja az Úr", felszólította őket: „Halljátok meg", 7,1. A következő napon mindez beteljesedett „az Úrnak beszéde szerint", 7,16.18. Van-e biztosabb, mint Isten szava?
A hitetlen kapitány, aki gúnyolódott az ígéreten hitetlenséggel „felelt... az Isten emberének", 7,2.19. Vak hitetlenséggel merészelt beszélni az Úr előtt. Az Úrnak nem volt rá szüksége, hogy „ablakot csináljon az égen", 2.19. v. Azok már ott voltak. Ezek hatásosan felhasználhatók voltak, hogy megvalósuljon a lehetetlen, de ítéletben is, ahogyan az özönvíz is bizonyította, 1Móz 7,11; vö. Ézs 24,18, és áldásban is, Mal 3,10. Amikor az Úr megismerteti szándékait, senki más, csak a hitetlen szólhat így: „hogyan lehetne ez?", 2. v.; vö. 19. v. Az ilyen gúnyolódás nem változtathat az események menetén; vö. 2Pt 3,4-7. Az Úrnak csak arra volt szüksége, hogy megengedje, hogy a szíriaiak meghallják az Ő láthatatlan seregeinek „zaját", vö. 2Kir 6,17; 7,6, hogy az ostrom ilyen gyorsan megszűnjön, az ostromgyűrű szétpattanjon és bőven biztosítva legyen az élelem és a zsákmány, 7,16.18. De Isten beavatkozása megkülönböztető jellegű volt. Miközben sokaknak bőséget jelentett, pusztított a büntetés és eltaposták a hitetlent, 2.17.20. v. Így volt és így is lesz. „A vak hitetlenség biztosan tévelyeg és hiába tapogatja az Ő műveit."