FIGYELJÜNK ISMÉT Dávidnak és csapatának cselekedeteire, amikor visszatértek a kifosztott Siklágba, 1-6. v. Isteni vezetést kerestek és kaptak, ami a fosztogatók üldözését eredményezte, 7-15. v., legyőzték az amálekitákat és visszaszerezték övéiket, 16-20. v. A zsákmányt elosztották a csapat között, 21-25. v., és a Júda déli részén élő barátaik között, 26,31.
A hibák elkerülhetetlen következményekkel járnak. Felperzselt város, szeretteik foglyul ejtése; az otthon most ezt jelentette számukra, 4. v. Dávid azonnal az egyetlen erőforráshoz fordult, amely még megmaradt számára, amikor legközelebbi barátai váratlanul neki támadtak. A súlyos helyzetek bizonyítják, hogy kik vagyunk. Dávid gyengeségében megerősítette magát az Úrban, az Ő Istenében, 6b. v. Éppen ez az igazság nyugodt gyümölcseinek egyike azoknál, akik jól fogadják az Úr fenyítését, Zsid 12,11.
Mi más vár egy olyan bűnösre, mint ez a szegény egyiptomi (természet szerint harag gyermeke), aki rabszolgája volt egy amálekitának (gyakorlatilag a test rabszolgája), mint a halál, 13. v. Mégis, egy ilyen embert visznek Dávidhoz; ott van az élet kenyere, víz, hogy szomját olthassa, egy csomó füge a gyógyuláshoz, és az életnek egy új időtartamához, 2Kir 20,7., majd pedig aszúszőlő kétszeres adagja az öröm édes fenntartásához, amelyből a sok sem árt meg, 1Sám 30,11-től; vö. 28,18. Nem csoda, hogy aki ilyen áldásban részesült, nem kívánta, hogy újra régi urának a kezébe adják, 15. v.
Még van valami azokról, akik szentek voltak ugyan, de túl gyengék ahhoz, hogy csatába menjenek. Ők a csomagoknál maradtak, így könnyítve meg azoknak terhét, akik képesek voltak az üldözésre, 9b. 21.24. v. Míg némelyek úgy tekintették őket, mint lebzselőket, akik nem érdemlik meg, hogy részesüljenek a zsákmányból, 22. v., Dávid az ő feladatukat egészen másképp értékelte. Dávid az üldözők győzelmi sikereit az Úrnak tulajdonította, 23. v. Amikor az Úr adja a győzelmet, helyes úgy értékelnünk, hogy az Ő népéből mindenki hozzájárult ehhez. Mennyire függünk Őtőle, és mennyire függünk egymástól is, mert egy tag sem mondhatja igazán: „nincs rád szükségem". Keresd Isten egész népe számára az Ő békességét, 21b. v. Ne engedj a gondolatnak, amely az ellen szól, hogy ingyen add, amit ingyen kaptál, 22. v.-től, mert „amekkora annak a része... akkora legyen annak is a része", 24. v. vö. Zsolt 68,12-től.
Zsid 12.11 Semmilyen fenyítés nem látszik jelenleg örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik megedződtek általa.
2Kir 20,7 Majd Ézsaiás így folytatta: Hozzatok ide egy köteg száraz fügét! És hoztak. Ezt a kelésre kötötték, és akkor meggyógyult.
1Sám 30,11 A mezőn találkoztak egy egyiptomi emberrel, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és vizet, hogy igyon.
Zsolt 68,12 A seregek királyai futva menekülnek, és aki a házban maradt, zsákmányt osztogat.