A JORDÁNT nem lehet megkerülni! Izráel nem tudta körbejárni, át kellett mennie rajta. Nem tudta másképp birtokba venni és élvezni az örökséget. Az ószövetségi kép mennyire kiábrázolja az újszövetségi tanítást. A hívő ember öröksége a mennyben van, Ef 1,3, és nem lehet elérni, csak az Ef 2,4-6 útján.
(1) A keresztülvezető út el volt készítve számukra. Nem ismerték az utat, Józs 3,4, nem tudták visszatartani a megáradt folyót sem, 15. v. „Más" megy előttük, 6.11.14, az Úr frigyládája. A frigyláda, amelyet a papok vittek, egyedül lép be az áradatba, 4. v. Az „megáll" a folyóban, 8. v., „megnyugszik" benne, 13. v., és „áll a szárazon", 17.v. Hála Istennek Őérette, aki valami rettenetesebbel küzdött meg értünk, mint a Jordán hullámai; vö. Zsolt 69,1-2.14-15; Jón 2,3; Lk 12,50. A papok azonban csak „bemártották lábukat", amikor a vizek megálltak és egy rakásba emelkedtek, 15-16. v.; vö. Zsolt 69,2. Krisztus, a frigyládához hasonlóan előttünk „megy át a Jordánon", Józs 3,11, mégis, micsoda távolság van köztünk, 4.v.!
(2) Az átvezető út a frigyládával való azonosulás által lett járható. Miután az „előremenés" szót négy alkalommal is olvassuk, aminek jelentőségét hangsúlyozza, most az a parancs, hogy „menjetek utána", 3. v. Tartsunk most szünetet, hogy elolvassuk imádkozva a Róm 6,1-11-et, mert ez a mi „utánamenetelünk". Követtük valójában? Hogy Izráel megtette, maradandóan demonstrálta a folyóágyból származó tizenkét kővel, Józs 4,9. A Róm 6,11 az én jellegzetes kövem.
(3) Az átvezető út biztosítva volt számukra. A nép „általment", mégpedig „szárazon", 17. v. Ahogyan átmenetelüket maradandóan megjelölték, 9. v., úgy legyen a másik oldalra való megérkezésük, 4,2-8, emlékeztetőül mindörökre, 7. v. Az esemény kiábrázolja Krisztussal való azonosulásunkat halálban, eltemettetésben és feltámadásban, amely, noha egyszer s mindenkorra szól, legyen folytonosan tudatos bennünk. Átmenetelük azonnal szembeállította őket ellenségeikkel. A nép átmenetele „Jerikó előtt" történt, 3,16. Az életemben lévő szellemi harc annak a jele, hogy örökségem földjén állok, Ef 6,12.
Tanulság. A „Jordánnak" melyik oldalán állok? Meg vagyok elégedve a pusztai állapotokkal, vagy enyém minden szellemi áldás a mennyekben?, Ef 1,3.
Ef.1. 3 Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.
Ef.2. 4 De az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretete által, amellyel minket szeretett, 5 minket, akik halottak voltunk vétkeinkben, Krisztussal együtt megelevenített – kegyelemből van üdvösségetek –, 6 és vele együtt feltámasztott, és vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban,
Zsolt.69. 2 Szabadíts meg engem, Istenem, mert a vizek már a lelkemig hatoltak!
Zsolt.69. 14 De én hozzád könyörgök, URam: jó tetszésed idején, Istenem, kegyelmed sokasága szerint hallgass meg engem szabadító igazságoddal! 15 Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből!
Jón.2. 3 Azt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A Seol torkából kiáltoztam, és te meghallottad szavamat.
Lk.12. 50 De keresztséggel kell még megkereszteltetnem, és feszülten várok, amíg az be nem teljesedik.
Róm.6. 11 Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Ef.6. 12 Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.