ENNEK A FEJEZETNEK a kezdő versei nagy ellentétet mutatnak a 9. fejezet befejező verseihez képest. Minthogy minden dolgot úgy végeztek el, ahogyan az Úr parancsolta, alászállt az Úr tüze és megemésztette az áldozatot, a nép pedig „ujjongott és arcra esett", 24. v. Közvetlenül ezután következik a 10,1-2 tragikus eseménye és tönkreteszi az örvendezés napját. Hogyan történhetett ilyen dolog? Figyeljük meg a törvényadást a hegyen, annak minden ünnepélyes kísérő jelenségével együtt, miközben odalent „aranyborjú" készült
Talán ezeket az embereket, Áron fiait testi lelkesedés indította, amelyet erős ital okozott. Erre enged következtetni a 9. versben lévő tilalom. Türelmetlenül fogták a tömjénezőjüket, és olyat tettek, „melyet nem parancsolt nekik" az Úr, 1. v. Saját tüzüket vitték, vagyis olyat, amely nem a rézoltárról származott, ami kedves volt az Úrnak, vö. 3Móz 16,12, és feltehetően saját füstölőszerüket, amely tiltva volt, 2Móz 30,9. Egyszóval, nem az isteni előírás szerint jártak el.
Ezek az emberek abban a kiváltságban részesültek, hogy lássák Isten dicsőségét a hegyen, 2Móz 24,1.9-11, de sajnos ezt elfelejtették, és most önfejűség vezérli őket. Az Úr ítéletet tart, mert a nagy kiváltság nagy felelősséggel jár. Mérlegeljük a magunk számára a tanulságos szavakat: „Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem", 3. v.
Bizony, „a mi Istenünk megemésztő tűz", Zsid 12,29, és igeszakaszunkban ezt látjuk érvényesülni. Előzőleg láttuk Isten tüzét eljönni, hogy megeméssze az égőáldozatot, amely elfogadható volt számára, 3Móz 9,24, most azonban azért látjuk jönni a tüzet, hogy megeméssze a lázadót.
Figyelemre méltó Áronnak erre a tragikus eseményre történő reagálása, ami családján belül történt: „Áron pedig mélyen hallgatott", 3. v. Fájdalomtól megkeseredett szívvel ismerte el annak igazságát, amit Isten tett, és alárendelte magát annak. Eszünkbe jutnak az Úr Jézus szavai: „aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engem, nem méltó énhozzám", Mt 10,37.
Milyen szükséges volt ez a nemzet számára, amely csak nemrégiben szabadult meg az egyiptomi bálványimádástól és szabad lett, ugyanúgy keményen meg kellett tanulniuk, hogy „a Te házadat illeti Uram szentség", Zsolt 93,5. A hívő embereknek most ugyanúgy ragaszkodniuk kell a szentséghez; vö. 1Pt 1,15-16.
3Móz.16. 12 Töltse meg a tömjénezőt parázzsal az oltárról, amely az ÚR előtt van, és vegyen tele marokkal a porrá tört fűszerekből való füstölőszerből, és vigye be a függönyön belülre.
2Móz.30. 9 Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal, és italáldozatot se öntsetek rá!
2Móz.24. 1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú és Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le előtte távolról.
2Móz.24. 9 Azután felment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú és Izráel vénei közül hetvenen. 10 És látták Izráel Istenét, és az ő lábai alatt valami zafírfényű tárgy volt, olyan tiszta, mint maga az ég. 11 És Izráel fiainak e választottjaira nem emelt kezet. Bár látták Istent, mégis ettek és ittak is.
Zsolt.93. 5 Bizonyságaid igen biztosak, házadat szentség ékesíti, URam, örökre.
1Pt.1. 15 hanem amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek egész életviteletekben. 16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.