A 35. ÉS 36. FEJEZETBEN megkezdődik a Szent Sátor elkészítése. Az első fázist a 35. fejezet jegyzi fel: az emberek ajándékokat hoznak az Úrnak. Meglepő annak sokfélesége, amit hoztak. Némelyek kis dolgokat hoztak, némelyek nagyokat. Némelyek olyan dolgokat hoztak, amelyek önmagukban csekély értékűek; mások olyat hoztak, ami nagyon drága. Az ajándékozásban a vezérlő motívum a szív hajlandósága volt, 35,21-22.29. Annak megértése volt a döntő, amit Isten értük tett, és az, ahogyan hordozta őket. Nem arra gondoltak tehát, hogy „mennyit engedhetek meg magamnak", hanem arra, hogy „milyen sokat tudnék adni", 2Kor 9,7.
Az ajándékozás önkéntes volt; „önként hoztak ajándékot", 29. v. Különben értéktelen lett volna. Csodálkozunk azon, hogy milyen sok ember felfogta annak nagyszerűségét, amit cselekszik. Isten úgy határozott, hogy a pusztában, miközben hazafelé tartanak, legyen egy helye az állandó bizonyságtételnek, egy találkozóhely közte és köztük. Vajon megértették, hogy ez nagy mértékben tőlük és felajánlásaiktól függ? Isten valóban Izráel dicséretei között kívánt lakni, Zsolt 22,4. Ismételten olvassuk, hogy a férfiak és nők ebben lelkesen vettek részt szívük indította őket, 35,21.26.29; 36,2. Nemcsak tárgyakat adtak, hanem először önmagukat adták az Úrnak, vö. 2Kor 8,1-5.
A 36. fejezet a bőség képével kezdődik. Isten népének történelmében nem sokszor fordult elő, hogy vissza kellett tartani a további ajándékozást, mert minden szükség ki lett elégítve, de itt ez volt a helyzet. „Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára" - hirdették a táborban, 6.v., mert „az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is", 7. v.
Az építkezés munkája megindult, és a munkásokat az a minta vezette, amelyet a hegyen mutattak. A munka leírása közben több utalást találunk a férfiak és nők hozzáértésére, 35,25; 36,1-2.8, és bár látjuk, hogy sokan lehettek, akik e munkával foglalkoztak, a 36. fejezetet olvasva refrénként tér vissza, hogy „csinálta", mintha csak egyvalaki dolgozott volna. Ez az a fajta együtt munkálkodás, amelyre az Úr munkájában szükség van. Dolgozzunk egy emberként.
2Kor.9. 7 Mindenki úgy, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.
Zsolt.22. 4 Pedig te szent vagy, Izráel dicsérő énekei között trónolsz.
2Kor.8. 1 Tudtul adjuk nektek, testvéreim, az Isten kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt, 2 hogy a nyomorúság sok próbatétele között is bőséges az örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. 3 Mert tanúsíthatom, hogy képességük szerint, sőt erejük felett is önként adakoztak, 4 és esedezve kérték tőlünk azt a kiváltságot, hogy részt vehessenek a szenteket megsegítő szolgálatban. 5 És nem úgy, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk is az Isten akaratából.