Titusz az Apostolok Cselekedeteiben nem jelenik meg. Ez nem jelenti azonban, hogy semmilyen köze sem volt Pál korábbi szolgálataihoz, mert a Gal 2,1-4 szerint jelen volt Pállal és Barnabással a jeruzsálemi tanácskozáson, ApCsel 15. Megtudjuk, hogy Titusz pogány szülőktől származott, és nem volt körülmetélve. Nem tudjuk, mikor tért meg, de eléggé biztos, hogy Pálnak valamilyen köze volt hozzá és az Isten dolgaiban való korai képzéséhez, Tit 1,4. Titusz első generációs pogány keresztyén volt.
Minthogy pogányként mentes volt a zsidó befolyástól, ideálisan alkalmas lehetett arra, hogy megértse a főleg pogány környezetet Korintusban, Krétán és Dalmáciában, ahova Isten később szolgálatra elhívta. Ismerhette a bálványimádás sötétségét és a pogány kultúrában általánosan elfogadott erkölcstelenséget. Ezekkel a dolgokkal való saját harca miatt meg tudta érteni az új megtértek tapasztalatait azok megváltozott életvitelében. Gondoltál-e arra valaha, hogy neveltetésed és származásod mire tett volna téged alkalmassá Isten szolgálatában? Használtad-e már? Érzed-e, hogy ez fontos lehet abban, amit tenni szeretnél Istenért?
Titusznak más adottságokra volt szüksége, hogy az Urat szolgálhassa, mint amelyeket származása és neveltetése biztosíthatott számára. Ki kellett alakítania azokat a jellemvonásokat, amelyeket csak a Szent Szellem hozhat létre és tarthat fenn életünkben. Mennyit munkálkodott a Szellem tebenned, láthatóan és maradandóan, hogy megváltozzon a másokkal való bánásmódod, vagy megváltozzon, amit mondasz nekik, és hogyan reagálsz bizonyos helyzetekre? Engedd, hogy a Szellem végezze ezt a változtatást úgy, hogy végül mások megláthassanak benned valamit Krisztusból, 2Kor 3,17-18.
Minden bizonyíték arra mutat, hogy Titusz megszentelt keresztyén lett, aki mélyen szereti Krisztust, és bátran és buzgón munkálkodik. Képes volt másokkal együtt érezni, és szeretettel átölelnie őket, nagy hatással szolgálva azoknak, akikhez elküldték, hogy segítsen, 2Kor 7,7.13.15.
Titusz, miután ilyen nem könnyen teljesíthető feladatot kapott, hogy adja át Pál kemény levelét, és bátorítsa a szenteket az adakozás kegyelmében, önként válaszolt Isten parancsára, és odaadta magát teljes szívvel a szolgálatra, 2Kor 8,16-17.