Az ApCsel 12 elején három férfi van megnevezve, és mindegyik nagy részt vállalt a jeruzsálemi bizonyságtétel korai éveiben. Heródesnek Isten megengedte, hogy Jakabot, János testvérét kivégeztesse, majd Pétert is eltávolította azzal, hogy börtönbe vettette, és később, amikor aztán kiszabadult, máshova távozott egy időre. Jánosról nincs további említés a könyvben, bár tudjuk a Gal 2-ből, hogy a ApCsel 15 történéseinek idején Jeruzsálemben volt. Mindenek felett azonban Isten felemelte Jakabot a gyülekezet oszlopává, Gal 2,9; szellemileg fejlődött.
Körülmetélkedés. Jakab ezt követően az ApCsel 15-ben jelenik meg, amikor tanításbeli problémákat támadtak, ami hátterében a Sátán támadása volt, hogy rombolja Isten munkáját. "Bizonyos férfiak" Antiókiába mentek és így tanítottak: "Ha körül nem metélkedtek Mózes törvénye szerint, nem üdvözölhettek". Ez annak a tanításnak a része volt, amely megkívánta a pogány háttérből jövő üdvözültektől, hogy a zsidók szerint éljenek; ez Júdeából származott. Pál és Barnabás azonnal cáfolta ezt, és úgy döntöttek, hogy a dolgot Jeruzsálemben kell megvitatni. Sokan tanították azt, hogy ez azért történt, hogy Jeruzsálemből, az "anya egyháztól" rendelkezést kapjanak, de ez nem így van. Azért mentek oda, mert a nehézség onnan támadt. Ezt később a jeruzsálemi testvérek elismerték levelükben, ApCsel 15,24.
Szembenállás. A kérdéses mondanivaló nagyon fontos tantétel az egyedül hit által való megigazulás igazsága szempontjából. Pál, Barnabás és a többiek Antiókiából először az apostolokkal és vénekkel találkoztak, aztán pedig az egész gyülekezettel. Péter szólt először, és világossá tette, hogy Isten őt használta fel, hogy megnyissa a hit ajtaját a pogányoknak. Szavai súlyosak voltak, és az ilyen hamis tanítás ellen irányultak. Ezután Barnabás és Saul beszélt azokról a nagy csodákról, amelyeket Isten tett rajtuk keresztül a pogányok között. Jakab szólt utoljára, összefoglalta Péter hozzászólását, gyakorlottan rámutatott, hogy az tökéletes összhangban van Isten Igéjével. Ezután támogatta az evangélium hirdetését mind a zsidók, mind a pogányok között. Megállapítottak néhány tiltó rendelkezést, amelyben egyetértettek. Ennek okai a 21. versben vannak megállapítva, vagyis hogy elejét vegyék, hogy a zsidók visszautasítsák az evangélium hallgatását.