A Betesda tava Jeruzsálemben volt, de azonosítása nehéznek bizonyult. Az Úr idejében embertömegek voltak benne és körülötte, valamennyien különböző betegségekben szenvedtek. Úgy hitték, hogy időről időre egy angyal felkavarta a vizet, és ezután az első vízbe lépő ember meggyógyult betegségéből. Valamennyien türelmetlenül várakoztak és reménykedtek, hogy egy napon ők lesznek az elsők a vízben. A járni is képtelenek nehéz helyzetben voltak, mert szükségük volt segítségre, hogy a vízbe jussanak; elképzelhetjük az aggódó kiáltásokat, valahányszor a tó felkavarodni látszott.
Egy férfi harmincnyolc éve volt beteg, és ott feküdt, várakozva. Jézus átment ott egy szombati napon. Amikor Jézus meglátta a férfit, megkérdezte tőle; "Akarsz-e meggyógyulni?" Jézus nyilván fel akarta rázni a férfit a fásultságából ezáltal a lehetetlennek tűnő gondolat által. Neki nyilvánvalóan fogalma sem volt arról, hogy kicsoda Jézus. Azt válaszolta, hogy sohasem volt senki körülötte, hogy besegítse a tóba, amikor a víz felkavarodik. Nem látott túl az emberi segítségen.
Jézus ekkor parancsot adott az embernek, ő pedig azonnal meggyógyult és engedelmeskedni tudott Jézusnak - "felvette ágyát és járt". Ez hatalmas csoda volt, és a megkötözöttség, amelyben ez a férfi oly sokáig szenvedett, csodálatosan megszűnt; azonban szomorú következményei is voltak ennek az eseménynek.
Először az embert bírálták azért, mert szombaton hordozta az ágyát. Ő egyszerűen Jézus szavának engedelmeskedett anélkül, hogy tudta volna, kicsoda Jézus. Később találkozott Jézussal, aki intette, nehogy vétkezzen, "hogy rosszabbul ne legyen dolgod". Lehet, hogy ennek a férfinak a betegsége valamilyen erkölcsi bűn következménye volt, de azonnal a zsidó vezetőkhöz ment, hogy beszámoljon arról, hogy Jézus utasította arra, hogy szombaton hordozza az ágyát (ez lehetett ragyogó bizonyságtétel, vagy éppenséggel hitvány árulás is).
Másodszor a zsidó vezetők elkezdték Jézust üldözni, és terveket szőttek, hogy megölik, mivel Ő megsértette a szombat megtartásával kapcsolatos értelmezésüket. Nem tudták megérteni, hogy Ő "Ura a szombatnak", és hogy jót tenni, és megtenni azt, ami szükséges, az helyes dolog, még szombaton is. Ők a nyugalom napját nehéz teherré alacsonyították le.