Egy időben sohasem élt több mint hatezer farizeus Jeruzsálemben és környékén, és Nikodémus egy volt közülük. Ők tanúk előtt ünnepélyesen vállalták, hogy egész életüket a mózesi törvény legszigorúbb követelményeinek nyilvános betartására szánják, ahogyan azt az írástudók értelmezték. Úgy váltak ismeretessé, mint "az elkülönültek". Nikodémus is törvénytanító volt, valamint tagja a Szanhedrinnek - a zsidó nemzet legfelső bíróságának. Gazdag volt, és feltehetőleg egy befolyásos galileai családból származott.
Nikodémus hallott az Úr bizonyos csodáiról, és esetleg látta is azokat. Ő azonban többet látott - úgy látta azokat, mint valami másra utaló jeleket. Felébredt a kíváncsisága. Értékelése szerint az Úr tanító volt, Istentől jött, és Isten vele van. Udvariasan "mesternek" szólította, akihez éjszaka jött, nehogy nevetségessé váljon, vagy még inkább azért, mert a zsidók olyankor szoktak találkozni, hogy vallásukról vitatkozzanak. Utalt arra, hogy nincs egyedül a véleményével. Ezt mondta: "tudjuk"; talán József és ő már megosztották egymással gondolataikat az Úrról. Nikodémusban olyan férfit látunk, akiben a tudományos eredmény, politikai hatalom és vallási ismeret szellemi űrt hagyott. Igazán kutatta a világosságot, mivel Jézushoz jött, akit tekintélyes tanítónak ismert meg. Az Úr válaszolt Nikodémus ki nem mondott kérdésére, és elmondta neki, hogyan lehet bejutni Isten Királyságába. Újjászületés által; "újjonnan születve", vagy "felülről születve". Nikodémus elfogadta, hogy ilyesmire van szükség, de hogyan történhet ez meg? Az Úr megmagyarázta, hogy felülről születni víztől és Szellemtől való születést jelent. Az újjászületés Isten Igéje által történik, amely egyrészt feltárja a bűnt, másrészt Krisztus vérének hatásos voltát. Ugyanakkor belép a Szent Szellem, és megkezdődik az örök élet. Ahogyan az eredeti természeti születés természeti embert hozott létre, a szellemi születés most létrehozza a szellemi életet, és mindazt a jellegzetességet, ami azzal jár.
Nikodémus a továbbiakban hall Isten szeretetéről, és megérti annak a valakinek az igényeit, akiről azt hallja, hogy Isten Fia. Nikodémus elgondolkozott ezen a tanításon, bizonyos pontig el is fogadta, és "titkos tanítvánnyá" lett.