Zakariás Jósuáról, a főpapról elszomorító látomást kapott. Figyeljük meg, hogy a Babilonból való visszatéréskor Jósua neve mindig Zorobábelével, a helytartóéval van összekapcsolva. Bármilyen határozott ígéreteket és parancsokat adott Isten, abban neki is része volt. De ebben a prófétai képben őt, mint főpapot, szennyes öltözékekben látjuk, papi süveg nélkül a fején. Látjuk, hogy szomorú állapotát még súlyosbítja a Sátán vádolása, aki jobbján áll, hogy szembeszálljon vele. Ez eszünkbe juttatja, hogy a Sátán mindig készen áll, hogy megsebesítse Isten szolgáit, amikor azok bajban vannak - megragad minden alkalmat, hogy vádaskodjon és lealacsonyítson. A feddés azonban gyorsan jött az Úrtól; "tűzből kiragadott üszkös fadarab ez". (Magyar Bibliatanács ford. 1991). Milyen irgalmas az Úr bukásainkkal és hibáinkkal kapcsolatban!
De ennél több is van a látomásban. Jósua úgy áll előttünk, mint a beszennyezett papság és a bűnös nemzet képviselője. Mint főpapnak a dicsőség és szépség ruháit kellene viselnie. Szennyes ruhákat nem viselhet az, aki Isten szentélyébe fog belépni. Állapota Isten népét mutatta be, amely, noha visszatért a fogságból, hordozta a Babilonban magára vett bűnök szennyfoltjait. Nincsenek feljegyzéseink papi szolgálatról a fogság alatt, és ez elmond valamit a fogság tragédiájáról.
Jött a parancs a megtisztításra. "Vegyétek le róla a piszkos ruhát!" A gonoszságtól megtisztult, és tiszta ruhákat biztosítottak számára. A papság olyan szentséget kíván meg, amilyet csak az Úr tud biztosítani. Ez jól tükrözi azt, hogy Izráel nemcsak visszatér majd földjére, hanem Istennel is helyreállítják a közösséget, Zak 12,10; 13,1-2. Eszünkbe jut, hogy csakis azok léphetnek be a szentek szentjébe és élvezhetnek közösséget Istennel, akik megtisztultak Jézus vére által.
Így Jósuát nemcsak megtisztították, hanem meg is koronázták. Ezután már újra joga volt Istent szolgálni. Mit jelenthet ez ma számunkra? Azoktól közülünk, akik megmenekültek és megtisztultak, Isten az iránta való legmagasabbrendű szolgálatot várja el. Krisztusban vagyunk, felkenettünk Istentől, és kaptuk a Szent Szellem zálogát a szívünkbe, 2Kor 1,21-22. Az imádat és a szolgálat csodálatos lehetőségei állnak nyitva mindegyikünk előtt.
2Kor 1. 21 Isten az, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken. 22 Ő pecsételt el minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.