Jeroboám neve elszakíthatatlanul összekapcsolódott a következő dermesztő szavakkal: "aki bűnbe vitte Izráelt", és ösztönösen eszünkbe jutnak bálványimádó tettei. Biztos jövőnek örvendezhetett volna. Ő azonban mindezt eldobta magától, és ugyanaz a próféta, aki megjövendölte felemelkedését, megjövendölte bukását is; 1Kir 11,29-31; 14,1-11. Nem lehetünk engedetlenek Isten szava iránt súlyos szellemi veszteség nélkül.
Jeroboám jól indult. "Erős férfiú volt; és látván Salamon, hogy... szorgalmatos, reá bízta a József háza gondviselésének egész terhét", 28. v. Mint fiatal hívő embereket, bátorít az Ige, hogy "tusakodjunk a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott", és "buzgólkodjunk" az Úr dolgában. Szükségtelen mondani, hogy ez minden hívőre érvényes.
Salamon aligha gondolta, hogy Jeroboám előléptetésével rivális királyt nevelt. "Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Íme elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget;" 31. v. Az északi királyságot néha Efraimnak nevezték (lásd: Hós 7,8.11 stb.), és az, aki "a József háza gondviselésének egész terhét" viselte, végül királya lett annak! Jeroboám elfelejtette a legfontosabb leckét azokban a korai években. Isten világossá tette számára, hogy a királyság szétszakadása Izráel engedetlensége, valamint a Salamon alatti bálványimádás közvetlen eredményeként következik majd be. "Néked adom a tíz nemzetséget... mert elhagytak engem, és imádták Astoretet... Kámost... Milkomot... és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, ami tetszett volna az én szemeimnek", 32-33. v. A későbbi években Jeroboám ugyanazt a hibát követte el. Mennyit tanulunk mi saját hibáinkból, mások hibáiról nem is beszélve?
Ha a Szentírás elhallgat valamit, az jelentős. Sehol sem olvassuk, hogy Jeroboám bármiféle ragaszkodást mutatott volna Isten iránt. Amikor Ahija feltárta a jövőbeli eseményeket előtte, nem mondott semmit. Egyáltalán nem reagált, amikor Isten ezt mondta: "És ha te minden parancsolatomnak engedsz, és jársz az én utaimban, és azt cselekszed, ami tetszik nékem... építek néked állandó házat, amint Dávidnak építettem", 38. v. Szinte úgy tűnik, mintha sohasem törődött volna Isten érdekeivel és Isten szavával. Mi megcselekesszük-e szívből Isten akaratát?