Ábrahám, a férfi áll a középpontban; időrendileg ő az Ószövetség vízválasztó vonala. Ha ez így van, akkor az 1Móz 22 a legmagasabb csúcs azon a kiemelkedő területen, amely ennek a jelentős személyiségnek az életét teljessé teszi.
Emberi szempontból Ábrahám volt az, aki kezdeményezte az utazás megtételét. A fiú az atya akaratát tette azon a történelmi napon. Mindenesetre, Ábrahám és Izsák ekkori életkora ismeretlen, de Izsák nem ment volna, ha nem lett volna hajlandó. Ábrahám vitte a tüzet és a kést, de Izsák vitte a fát. A fa volt a tüzelőanyag, az áldozat energiája, és azt ő maga vitte.
"És mentek ketten együtt" 6. v., ezt a feljegyzést találjuk a vándorút megkezdésekor, felfelé a hegyen. "így mentek tovább ketten együtt." 8. v. (Magyar Bibliatanács Fordítása, 1991). Az "így" okhatározói kötőszó azt sugallja, hogy Izsák számára megvilágosodott a szándék. Már nem tudatlanul kapaszkodott fel a csúcsok felé. Megértette, hogy szükséges, hogy Elohim gondoskodjon egy bárányról az égőáldozathoz.
"Sohasem volt az Atya és a Fiú annyira egységes a vágyat és célt tekintve, mint amikor a Fiú így kiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?" IRONSIDE, H. A. Ez volt az a pillanat, amelyet az Atya és a Fiú eltervezett az örökkévalóságban. Ábrahámnál és Izsáknál pedig ez volt az oka a Mórijáig történő hosszú utazásnak. Ábrahám figyelmes füllel, 1. v., azonnali engedelmességgel, 3. v. és teljes szívbéli odaadással jellemezhető, 16. v. és a fia is.
Izsák meg volt kötözve, 9. v. Izráel oltárain szarvak voltak a sarkokon, de az áldozatokat nem kellett hozzájuk kötözni, mert az állatok halottak voltak, mielőtt rájuk helyezték őket. Csak két áldozatról tudunk, amelyeket megkötöztek - és mindketten önként jöttek az oltárhoz. Az egyik volt az előkép, a másik pedig a megvalósulás; "...Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!" Zsolt 118,27.
Hogyan maradhatott volna Izsák ugyanúgy, miután látta a kést megvillanni melle felett? Hogyan élhetett volna én-központú életet, miután a kos vörös vére érette kiömlött? Mi is megmenekültünk - áldozat által -, hogy odaáldozzuk magunkat. "Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (és szellemetekben), amelyek az Istenéi", 1Kor 6,20.