Abrám az életét kockáztatta Lótért, mert a testvére volt; vö. 1Jn 3,16. Abrám az egyetlen csatában, amelyet életében valaha megvívott, győzelmet aratott a hódító királyok eddig veretlen csoportján, miután azok hazafelé tartottak nagy győzelmeik után. Abrám a túlerővel szemben diadalmaskodott, és kimerülten visszatérőben volt otthona felé a győzelemből, amikor találkozott Melkisédekkel, aki elébe jött, hogy megáldja. Zsid 7,17.
Melkisédek nem az egyetlen király volt, aki azon a napon találkozott vele. Melkisédek fizikai és szellemi felfrissülést jelentett neki, de Bera, Sodoma királya felajánlott egy hatalmas vagyont, ami azonban feltételekhez volt kötve! Abrám megértette, hogy az ár túl nagy, mert Bera ezek után ezt mondhatta volna; "Én gazdagítottam meg Abrámot", 1Móz 14,23. Abrám azonban ezt mondta; "Felemeltem az én kezemet az Úrhoz", 22. v. Isten adta minden sikerét, és bár általános értelemben minden joga megvolt a javakhoz, amelyeket visszaszerzett, zarándok mivolta forgott kockán. Lót ezekhez az istentelen emberekhez csatlakozott, de Abrám tovább akarta folytatni elkülönült és egyezségekre nem hajlandó életét, bármibe kerüljön is!
Mivel Abrám ellensége lett a királyoknak, akiket megfutamodásra kényszerített, minden oka megvolt arra, hogy féljen! De éppen ekkor Abrámnak látomása volt, ami a Bibliában az első feljegyzett látomás, amiben az Úr ezt mondta neki; "Ne félj Abrám; én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges", 15,1. Abrámnak szüksége volt megerősítésre, hogy hitének cselekedete nem balga tett volt, amely gyorsan megtorláshoz vezet, és hogy a jutalom visszautasítása sem meggondolatlanság. Az Úr viszont önmagát ígérte Abrámnak, mint pajzsát és rendkívül nagy jutalmát. Abrám megragadta az alkalmat, hogy utódot kérjen, és az Úr adott neki csodálatos ígéreteket örököseinek nagy számáról az eljövendő generációkban, 15,2-5.
Abrám azonnal hitt az Úr ígéreteinek, "és tulajdoníttaték az [vagyis a hite] őnéki igazságul." 15,6. Abrámnak minden más mellett, amije volt, hiányzott az a fajta igazsága, amelyet Isten megkövetelt, de a hite miatt ez is "tulajdoníttatott neki", lásd: Róm 4,3-6,9 és 20; Gal 3,6-14; Jak 2,23.