Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsõsége betölti az egész földet! (Ézs 6,3)
Uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsõítsük õt. (Jel 19,6-7)
Vigasztalj, Uram, hogy békességünk legyen!
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2Kor 1,4)
Kiket kell vigasztalni? Mindazokat, akik sírnak, szomorúak, meggyötörtek, csüggedtek. Akiknek az élete valami miatt nem úgy alakult, ahogyan szerették volna. Akikkel olyan dolgok történtek, melyekrõl nem is tehetnek. Olyan élethelyzetekre gondolok, amelyeket nem lehet megválasztani: hova születünk, minek születünk, milyen betegségeink lesznek, vagy mikor halunk meg. Mindezt nem választjuk, hanem kapjuk. Ez a sorsunk, amellyel együtt kell élnünk.
Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy vigasztalásra szorultunk, sõt mindannyian folyamatos vigasztalásra szorulunk, hiszen tört, kettõs létünkben - ahogy Pál apostol fogalmaz az elõzõ versben - csak az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene segíthet, vigasztal meg minket. Ezzel az erõvel vigasztaljunk másokat mi is, akik megtapasztaltuk az Evangéliumot, az Örömhírt, hogy van a vigasz és ez az adomány csak egyre gyarapodik, minél többeket vigasztalunk.
Megismerve Istent a magamévá teszem. Szeretve Istent beléhatolok. (Eckhardt mester)
Köszönöm, Uram, hogy képes vagyok vigasztalni, és képes vagyok elfogadni vigasztalásodat. Add meg az embereknek az õ vigaszukat más emberekben, hogy minél jobban gyarapodjanak a benned bízók! Ámen.