Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! (Zsolt 139,23-24)
Isten Fia mondja: "Megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint." (Jel 2,23)
Köszönöm, Istenem, jóságodat, amellyel mindig javamra munkálkodsz.
Van-e valami lehetetlen az Úr számára? (1Móz 18,14)
Az Úr csodásan mûködik, de útja rejtve van. Az evangélikus énekeskönyv 328. énekének kezdõsora ez. Vajon a mai gondolkodással összeegyeztethetõek-e ezek a szavak? Érthetetlen. Habár életünkben és tetteinkben sokszor az Úr ellenében lépünk, õ mégis kiáll mellettünk, mégis mindent megtesz azért, hogy jó legyen nekünk.
Rengeteg olyan pillanatban felfedezhetjük az õ csodáit, amikor nem is gondolnánk, hogy az õ keze munkálkodik. Sajnos legtöbbször nem figyelünk rá, pontosan akkor, amikor köszönetet kellene neki mondanunk.
Életünknek azokban a legnehezebb pillanataiban is tehet csodát az Isten, amikor nem is gondolnánk, hogy az történik. Forduljunk ezért mind többször hozzá, imádkozzunk, kérjük, hogy segítsen, amikor próbatétel elõtt állunk. Tudjunk neki köszönetet mondani, amikor sikerült az, amibe belefogtunk.
Mikor elhagytak / Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.
(Ady Endre)
Mindenható nagy Isten! Köszönjük neked csodáidat. Add csöndedet, hogy meghalljunk téged! Add fényedet, hogy meglássunk téged! Add igédet, hogy hirdethessünk téged! Add szeretetedet, hogy tudjunk másokat szeretni! Ámen.