Látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1Móz 1,31a)
Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsõség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent. (Jel 4,11)
Irgalmas Isten az Úr, megsegít téged!
Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentõl, megadja neked az Isten." Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!" (Jn 11,21-23)
Ismerõs a helyzet? Uram, miért nem segítettél? Számon kérjük az Istent! Uram, ha itt lettél volna, ha segítettél volna, akkor nem történne velem semmi rossz. De, Uram, te olyan sokszor elhagysz. Vádoljuk az Istent. Vádoljuk, hogy miért engedi meg a rosszat a világban. Vádoljuk háborúkért, egyéni sorscsapásokért, tragédiákért. Vádoljuk, mert Isten megfelelõ bûnbak a számunkra. Mindenkinél nagyobb, mindenben illetékes, mindenben van hatalma. Mindenben van hatalma, tehát érdemes vádolni.
Hatalma van, és szereti az embereket. Azokat az embereket, akik állandóan vádolják. Akik vádolják, és kérik õt: segíts meg minket, mert Isten olyan Isten, aki a rosszat is jóra tudja fordítani. Aki azt tudja mondani Mártának: feltámad a testvéred. Aki nem elutasítja az ellene forduló embert, hanem megvigasztalja, segíti és bátorítja. Irgalmas Isten az Úr, nem hagy el téged és senkit sem az õ népébõl. Csak hidd, hogy számára nincs lehetetlen.
Õrizz meg attól a naiv hittõl, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelõdünk! (Antoine de Saint-Exupéry)
Urunk, Istenünk! Mi olyan sokszor vádolunk téged, pedig mi hibázunk. Kérlek, ne fordulj el tõlünk, ne vess el minket emiatt a te orcád elõl, segíts meg minket továbbra is kegyelmeddel. Ámen.