Tanítani fogom utaidra a hûtleneket, hogy a vétkesek megtérjenek hozzád. (Zsolt 51,15)
Keresztelõ János ezt hirdette: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt 3,1-2)
Vágyom a közösségre veled, Uram!
Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékrõl nemzedékre. (1Móz 17,9)
Péntek délután van, és csak ülök egy padon. Az életemen és rajtad gondolkodom, Uram. Nagyszüleim két világháborút éltek át és éltek túl. Mindvégig hitben, meg nem inogva, benned reménykedve. Apám is benned talált támaszt, pedig sokszor bántották hitéért, és sok olyan hónap volt, melyben fizetése már annak közepén elfogyott. Én gyermekként küzdelmeibõl nem érzékeltem semmit. Mindig vidám, erõs és õszinte ember volt. Bármit is hozott az élet, nagyszüleim és apám Istenbe vetett hite olyan erõ és támasz volt, amely nem csak megõrizte õket, hanem megcsillantotta szemükben az örömöt. És én: a szabadság idején, viszonylagos anyagi biztonságban, most tanácstalanul kereslek téged. Uram, mutasd meg magad nekem is! Kösd meg velem szövetségedet, melyet eddig családom minden tagjával megkötöttél! Csak ülök, Uram, és arra vágyom, hogy célt adj nekem. Csak ülök, Uram, és új Szövetségedre gondolok, amit Krisztusban kötöttél velünk, emberekkel. És ahogy múlik a délután, szívemben egyre inkább megnyugodva érteni kezdem, hogy te mindig itt vagy velem.
Átadom magam Isten erõs vezetésének. Tudom, Isten õrködõ szeme rajtam van, füle figyelemmel hallgat, oltalmazó keze fölém borul. Isten szót emel értem: Bölcsessége egyszerû utakon vezet engem, oltalmaz és megvéd hatalmas erejével. (õsi ír áldás)
Krisztusom, légy ott, ahol vagyok, ahol megtaláltál, ne engedj el! Maradj velem, járj elõttem, bennem élj! Végy körül engem, te légy erõm és oltalmam. Ámen.