Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál. (Zsolt 119,162)
Pál írja: Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. (1Thessz 2,13)
Uram, halld meg kiáltásomat!
Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram! Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! Zsolt. 27.1-14
Mivel õ, a Szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban. (1Pt 1,15)
Hogyan lehetnénk szentek, hogyan lehetnék szent? Nem a tennivalókat kérdezem, hanem a lehetõséget. Szerintem ez lehetetlen. Bármit csinálok, ha megszakadok, akkor is ember vagyok, bûnös ember. Egyedül csak õ Szent. Szent az Isten, szent, szent, szent csak õ, maga - még az ének is így szól. Vagy Péter apostol egy elérhetetlen célt tûzött ki elénk? Amit ugyan megvalósítani nem lehet, de legalább egy kicsit jobbak leszünk. Á, elég ebbõl a moralizálásból?
Attól leszek szent, ha hozzá tartozom. Hiszen õ szent. Minden szent, ami az övé. Én az övéjének mondom magam, hiszem, hogy õ is így gondolja, ezért hozzá tartozom. Szent vagyok?
De mit jelent az, hogy hozzá tartozom? Megkereszteltek. Ez Luthernek is igen fontos volt. Ettõl vagyok az õ gyermeke, ettõl vagyok keresztyén, és ettõl szól nekem Jézus váltsághalála és feltámadása. Az õ hatalma alatt állok, az õ kegyelmében. Az õ szavát hallom, õt követem. Ezért vagyok az övé, ezért lehetek szent. Péter erre figyelmeztet, tanít minket.
Ha az egész világ hinne Isten törvényének és engedne neki, mindnyájan egyek lehetnénk Krisztusban, mert ez arra vezeti a sokaságot, hogy egyenlõségben legyenek egymással és szeressék egymást, mint önmagukat, egymás terhét hordják, s amit magának akar másoktól, azt tegye meg nekik. S ez a dolog ezernyi világból egy sokaságot, egy szívet és egy lelket tehetne. (Petr Chelcicky, huszita író)
Uram, kérlek, segíts, hogy a te utadon járva elsõsorban ne magamban, hanem benned bízzam. Állj mellém, ha csüggedek, ha önzõ vagyok, ha nem látom meg a másikat, akihez küldesz. Kérlek, add békességedet. Ámen.