Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tõlem! (Zsolt 38,22)
Krisztus mondja: "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20)
Szomjúhozom! János 19,28
Testi alakodat természetesen sohasem láttam. Mégcsak hiteles ábrázolás sincsen róla. Csak a mûvészek képzelete próbált téged testileg megjeleníteni. Ezért ritkán vagyok figyelmes testi életed föltételeire.
Van ebben egy jó adag háládatlan fölületesség részemrõl. Te - bár az örök életet ajándékozó evangéliumodat hoztad - nem a fellegek között jártál. Sohasem maradtál közömbös a körülötted élõ emberek napi szükségletei iránt. Sem a pusztában, ahol ezrek szemébõl olvastad ki az éhséget, sem a kánai lakodalmasházban, ahol észrevetted zavart okozó hiányukat.
Elképzelhetetlen kínodból a keresztfán kiszakadt sóhajtásod ma ráirányítja figyelmemet arra, ami testeddel történt. Soha máskor ki nem fejezted hiányérzetedet. Csak most. Ebbõl is megértem, mibe került neked az embert megváltanod.
Uram!
Minden szenvedés engedelmes fölvállalásával vitted véghez megváltó mûvedet. Ilyen áron adtál evangéliumot - az élet vizét - életem tikkasztó küzdelmei között. A keresztfán elszenvedett kínos haláloddal pedig a kárhozat gyötrelmétõl - az örök szomjúságtól - szabadítottál meg.