Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belõle elvenni való. (Préd 3,14a)
Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn. (Kol 1,17)
Drága Atyám! Minden alázatom tiéd, mert kezedben az életnek folyása, kezdete és vége!
Minden test csak fû, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fû, elhervad a virág, de Istennek igéje örökre megmarad. (Ézs 40,6.8)
Mi a mulandó? Mi az el nem múló? Hogyan vehetem észre a különbséget a mulandó és az örök értékek között? Elmúlás. Elmúlása a pillanatnyinak. Ráfúj az Úr szele. Nincs többé teste, szépsége. Elszárad a fû, elhervad a virág, megöregszik a test. És ez így rendben van. Mi az, ami örökre megmarad? Mi az, ami nem változik? Ami állandó? Az a Rend, ami a fû és a virág, az ember és az egész emberiség, a lehetõségek és a kapcsolatok születését, létét, elmúlását adja. Istennek igéje örökre megmarad. Megingathatatlanul. Változatlanul.
Ezért az Úrnak akarok énekelni, amíg mozog a szájam, Istent dicsõítem, amíg dobog a szívem. Ha szegényesek is ezek a dallamok, csekélyek Isten számára, mégis életemben, halálomban õt akarom magasztalni. (A. Pötzsch)
Hatalmas Istenem, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz maradsz, egyetlen sziklaszilárd társként az életemben. Köszönöm neked, hogy a te szereteted állandó marad irántam. Örök szeretettel szeretsz engem, ezért vontál magadhoz hûségesen. Jézus Krisztusért. Ámen.